Ingakísérlet Szombathelyen

A Foucault-inga a Föld forgásának és a Coriolis-erő hatásának szemléltetésére szolgáló kísérleti eszköz, amelyet Léon Foucault francia fizikus fejlesztett ki.

A szerkezet valójában egy hosszú inga, amely bármely függőleges síkban szabadon lenghet. Az inga felfüggesztésének súrlódása olyan kicsi, hogy az inga órákon keresztül képes lengeni. A közegellenállás hatásainak csökkentésére az ingatest többnyire gömb alakú és viszonylag nagy sűrűségű anyagból (ólom, réz) készül, továbbá a felfüggesztő fonál a lehető legvékonyabb. A megfigyelések szerint az inga lengési síkja a Föld szinte bármely pontján (az Egyenlítő kivételével) lassan elfordul. A lengési sík az északi féltekén a felfüggesztési pont felől nézve az óramutató járásával megegyező irányba fordul el, míg a déli féltekén az ellenkező irányba.

Foucault egy 2 méter és egy 11 méter hosszú ingával végzett előzetes kísérletek után 1851. március 26-án a párizsi Panthéonban egy 67 méter hosszú, 28 kilogramm tömegű ingával nyilvánosan szemléltette a Föld forgását. A 19. században csupán kétszer tudták megismételni a kísérletet: Heike Kamerlingh Onnes 1879-ben és Kunc Adolf 1880-ban. Ez utóbbi kísérlet helyszíne szintén a Szombathelyi Székesegyház volt. Ma már világszerte számos helyen található Foucault-inga, többek között az ELTE Természettudományi Karán is.