Járvány és büntetőjog

A konferenciát Ambrus István levezető elnök, egyetemi docens, a Büntetőjogi Tanszéken folyó OTKA posztdoktori kutatás vezetője nyitotta meg, majd bevezető előadásában a koronavírus-járvány kapcsán felmerülő szabálysértési tényállásokról és azok gyakorlatáról beszélt. A járványügyi kihágások jogtörténeti bemutatását követően kiemelte, hogy a mostani járvány idején a büntető jogalkotás mellett a szabálysértési jognak is nagy szerepe van, amit jól példáz, hogy a COVID-19 kapcsán megvalósított járványügyi szabályszegés bűncselekményét a jogalkotó dekriminalizálta, vagyis csupán szabálysértésként rendeli büntetni. A kutató foglalkozott a járvány és a közveszély fogalmával, vizsgálta a maszkhasználatot mellőző személlyel szembeni fellépés formájának kérdésével is. Mint elmondta, a járványhelyzet alakulásával párhuzamosan a büntető- és a szabálysértési joganyag dinamikus módosításaira lehet és kell felkészülni.

Filó Mihály adjunktus hangsúlyozta, hogy az emberi élet védelme alapvető jelentőségű civilizációs vívmány, az Európai Emberi Jogi Egyezmény (EJEE) és a strasbourgi bíróság (EJEB) gyakorlata értelmében

az élethez való jog a nemzet létét fenyegető szükséghelyzet esetén sem derogálható.

A világjárvány idején az orvosi hivatásrend szervezetei világszerte állásfoglalásokat tesznek közzé az egészségügyi mikroallokáció, a szűkösen rendelkezésre álló eszközök elosztásának morális dilemmáiról. A betegek orvosszakmai vagy orvosetikai elvek mentén történő rangsorolása nehezen összeegyeztethető az abszolút jellegű büntetőjogi életvédelem követelményeivel – mondta.

Németh Imre adjunktus a közegészség mint jogi tárgy mibenlétével, valamint mind horizontális, mind vertikális vizsgálatával foglalkozott. Az előadás érintette a közegészség szemantikai fogalmát, valamint a közegészség mint kriminalizációs jogtárgy történeti vonatkozásait. Az előadás elemezte azt is, hogy a közegészség mely jogokkal mérhető össze a büntetendővé nyilvánítás során, figyelemmel a nemzetközi kriminalizációs kötelezettségekre, valamint a nemzetközi emberi jogi dokumentumokra. A konklúzió előrevetítette a COVID-19 járvány terjedésével, a közegészség-védelmi célzattal történő büntető jogalkotás uniós expanzióját, valamint a lehetséges védőoltás kötelezővé tétele, illetve annak megtagadása kapcsán felmerülő büntetőjogi vonatkozásokat.

Veszélyes lehet-e a társadalomra az a cselekmény, melynek kifejtése során az elkövető arra hívja fel a figyelmet, hogy a COVID-19 okozta járványhelyzet lényegesen súlyosabb, mint amennyire azt a rendelkezésre álló adatok alátámasztanák? És miként értékelhető a vírustagadók, maszkviselés ellen buzdítók magatartása a különleges jogrend időszakán kívül? – tette fel a kérdést Szabó Zsolt Tibor doktorandusz. A közveszéllyel fenyegetés deliktumáról szóló előadás a statisztikai adatok ismertetését követően négy jogesetet elemzett, felhívva arra a figyelmet, hogy már az igen egyszerű megítélésű történeti tényállások minősítése is problémát tud okozni a jogalkalmazó számára. Az előadó kiemelte, hogy a bűncselekmény egyes tényállási elemei absztrakt módon lettek megfogalmazva, a tényállási elemeket (közveszély, köznyugalom, az annak megzavarására való alkalmasság, vagy annak súlyos megzavarása) pedig a bírói gyakorlat egyelőre alig töltötte ki tartalommal.

Mint Hodula Máté doktorandusz előadásában elmondta, a koronavírus kapcsán jelentkező, a korábbiakban nemigen ismert vagy előforduló normaszegések (például kijárási korlátozás vagy házi karantén megszegése) miatt

számos ország újabb magatartásokat minősített büntetendővé.

A megoldások eltérőek: egyes országok teljesen új törvényt alkottak, új tényállásokkal és szankciókkal (például Egyesült Királyság), mások a meglévő keretrendszert módosítás nélkül alkalmazták (például Spanyolország), de előfordult rendeleti szintű szankcionálás is (például Franciaország). Általános tapasztalat a keretdiszpozíciós megoldás, tehát az egyes tényállások visszautalnak valamilyen rendelet, közigazgatási határozat vagy utasítás megszegésére, és nem önállóan értelmezhető törvényi tényállásokat hozott létre a jogalkotó.

Gubis Philip doktorandusz a korábbi joggyakorlatban fehér holló gyakorisággal előforduló rémhírterjesztés tényállását mutatta be. A koronavírus-járvány magyarországi terjedése óta igazán aktualitást nyert rémhírterjesztés magyar jogtörténeti előzményeinek bemutatása után a kutató a járvány hatására tett jogalkotói lépésként módosított eredeti tényállást és az újonnan megfogalmazott elkövetési magatartást elemezte a kutató dogmatikai szempontból.

A konferencián a Kar oktatói és hallgatói mellett számos gyakorló jogász és más szakember is részt vett. Az előadások utókiadványa az ELTE Jogi Kari Tudomány sorozatában, várhatóan 2021 elején jelenik meg.

A rendezvényt az NKFIH 128394. számú posztdoktori kiválósági programja támogatta. 

Forrás: ELTE ÁJK