Járványpszichológia: merülőben belső erőforrásaink

Mindenfelől azt halljuk, hogy lehetőleg ne találkozzunk barátainkkal, ne menjünk be a munkahelyünkre, a rokonokkal is csak telefonon, cseten érintkezzünk. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy megszűnt minden személyes kapcsolatunk, miközben rettegünk a fertőzéstől és a munkahelyünk elvesztésétől. Ilyenkor mindennél fontosabb, hogy tudatosan foglalkozzunk érzelmi jelzéseinkkel, és megtaláljuk az alkalmazkodás személyre szabott módjait – mondta Karsai Szilvia pszichológus. 

Az ELTE PPK Személyiség, Egészség és Érzelemszabályozás Kutatócsoport munkatársa szerint a járványidőszak okozta hangulatromlás oka a félelem mellett a fizikai kontaktushiány. Evolúciósan

társas létre vagyunk programozva, szükségünk van a kézfogásra, az ölelésre,

sőt, már embertársaink látványa is jótékony hatással van ránk. Ezért van az, hogy a hétköznapi online kommunikációban is jobban töltődünk, ha látjuk beszélgetőpartnerünk arcát és érzelmi reakcióit.

A stressz az embernek a külső fenyegetésekre adott válaszreakciója, amely akár meg is változtatható: eldönthetjük, hogy megküzdünk vele, elmenekülünk, vagy alkalmazkodunk. A szorongásnak ezzel szemben nincs konkrét tárgya, de a tartós stresszhez hasonlóan kimeríti a szervezetet.

Az első hullámban még sokkal szélesebb érzelmi palettán mozogtak a reakciók (meglepődés, tagadás, bagatellizálás, reménykedés). A második hullámban ezzel szemben inkább a fásultság, a szorongás, a kontrollvesztés és a kimerültség erősödött fel. Óvónők, tanárok panaszkodnak arról, mennyi szülői agresszióval találkoznak, mindezt magunk is tapasztalhatjuk például a tömegközlekedésben. Az izoláció következtében nőtt a szerhasználat és a dohányzás mértéke, de világszerte zajlanak olyan tüntetések is, amelyeket a korlátozások okozta frusztráltság robbant ki.

Mindez arról tanúskodik, hogy belső erőforrásaink kezdenek kimerülni, amire türelmetlenséggel reagálunk. Bár ebből

a folyamatból megerősödve és összetörve is kijöhetünk,

ilyenkor sajnos ritkábban mozdulunk a fejlődés felé. Annak, aki elvesztette a munkáját, nehéz megmagyarázni, hogy örüljön annak, amije van, és tanuljon a helyzetéből – fogalmazott a kutató.

Az egónk folyamatosan a biztonságot hajszolja, ezt azonban az átlagos életvitelünkben sem lehetséges állandóan fenntartani, éppen ezért belső biztonságérzetet kellene magunkban megteremteni. Mivel a pandémiát nem tudjuk megszüntetni, próbáljuk meg visszaszerezni a kontrollt abban, amire van ráhatásunk. Ez lehet az otthoni napirend kialakítása, a testmozgás, a rendszeres játék, vagy a meditáció – tanácsolta Karsai Szilvia.

Forrás: Pesti Hírlap
Borítókép: Pixabay