Jó hangulatú előadások, élénk érdeklődés
2012 szeptemberében indították útjára a Harmadik Kor Egyetemét, mely az idősek oktatásával foglalkozik. Milyen célokat tűztek ki maguk elé?
Önmagában elegendő feladat volt, hogy sikerüljön úgy megszervezni az ELTE három karának harminc oktatójával egy előadás-sorozatot, hogy a kötött időpontok mindenkinek megfeleljenek. A szervezési munkálatok 2012 májusában indultak, ugyanazon év szeptemberében már kezdetét vehette az oktatás. A szándék természetesen az volt, hogy az időskorú hallgatóság elégedetten távozzon minden egyes előadás után. A felnőttoktatásban közismert, hogy igen érzékeny, ugyanakkor nagyon igényes célcsoportról van szó. Sok százezer nyugdíjas él Budapesten és környékén, sejteni lehetett, hogy sokan jönnek.
Miért fontos, hogy az idősek tanuljanak? Milyen haszna lehet ennek az egyén, illetve a társadalom szempontjából?
A „Harmadik Kor Egyeteme, ELTE – a tevékeny időskorért” projekt pusztán egy tanfolyam, nem ad végzettséget vagy bizonyítványt. A szabadegyetemi hagyományt folytatja, közvetlen elődje tartalmi szempontból a Mindentudás Egyeteme, csak éppen idős hallgatósággal. Van természetesen számtalan olyan idős-tanulási folyamat, amely önsegítésre, egészség-megőrzésre, önvédelemre vagy más, közvetlenül hasznos dologra készíti fel az időseket, ez a kezdeményezés azonban nem ilyen jellegű. Sokféle oka van annak, hogy egy idős személy tanulásba kezd: van, aki olyasvalamiről szeretne hallani, amivel mindig is foglalkozni szeretett volna, de az életpályája másfelé futott, és van, aki épp a szakterületéről szeretne frissebb, tudományosan mélyebb információkat kapni. Illetve, akad olyan is, aki frissen szeretné tartani gondolkodását, vagy hatalmas dolognak tartja, hogy az ELTE-re járhat, ahová korábban nem jutott be. Az ilyen típusú tanulási folyamatok legnagyobb haszna az elégedettség, a gondolatébresztő előadás tartalmának továbbgondolása otthon, illetve barátok közt. A társadalmi haszon is ugyanez – a résztvevők elégedettebb, boldogabb tagjai lesznek a társadalomnak.
Mit tanulhatnak a Harmadik Kor Egyetemének hallgatói?
A tananyagról a három résztvevő kar szakmai vezetésével konzultáltunk, de természetesen vannak csak a nyugdíjasokat érintő előadások is a programban. A TTK természettudományi érdekességeket, a BTK a XX. századi – tehát az időskorosztályt érintő – korszakot, míg a PPK túlnyomórészt a pszichológia és egészségtudomány mai kérdésfelvetéseit kínálta fel választékul. A kevés kivételek egyike volt előadásom a minőségi öregedés és az élethosszig tartó tanulás összefüggéseiről, mely záró-előadásnak szánva a tervezettekkel ellentétben nyitó-előadás lett 2012. szeptember 12-én. A teljes program megtalálható az e célra létrehozott honlap Program címszavánál. Az eddig elhangzott előadások megnézhetőek-meghallgathatók ugyanitt a Videotárban.
Az első szemeszter végéhez értünk. Mik a tapasztalatok?
Az első szemeszter tapasztalatait kérdőíves felméréssel kezdtük el értékelni. Ez jelenleg még folyamatban van, mivel a történelmi és természettudományos előadások közönségét csak a január második felében (január 16-án és 23-án) sorra kerülő előadások alkalmával tudjuk felkérni a kérdőív kitöltésére. Eddig elégedettséget tapasztaltunk, és az érdeklődés nem csökkent. Általában 200–240 fős hallgatóság jön a Kazinczy utcába a pszichológiai előadásokra és 140–170 fő a Gólyavár Pázmány Termébe, ami meglehetősen szerencsés, mert mindkét helyszínen ez jelenti a teltházat. A kérdőíves felmérés eredményeit meg lehet majd tekinteni február utolsó harmadában a honlap Fórum rovatában.
Sikerült-e Ön szerint az előzetesen kitűzött célokat elérni?
Az előadások hangulata nagyon jó, az előadót minden esetben megkérjük, hogy biztosítson tíz percet kérdés-válaszokra – ez szinte kivétel nélkül élénk érdeklődést vált ki, sok esetben húsz-huszonöt percig is eltart. Az ELTE PPK technikus-informatikusai és a Kulturális Sokszínűségért Alapítvány önkéntes video-szerkesztői segítsége révén az előadások online is követhetők. Az elektronikus sajtóban mintegy húsz honlap szerepeltette a projektet kínálatként, az ötszáznál több regisztrált hallgató részéről pedig csupán két-három technikai észrevételt kaptunk. Az előadók csaknem minden esetben meglepődnek a teltházon, s még ennél is jobban a lankadatlan figyelmen. Sőt, volt olyan pszichológus előadó, aki kérdőíves kutatásba is be kívánta vonni az idős hallgatókat, és ez olyannyira sikerült, hogy azóta néhányan közülük részt vállalnak a kutatásban. Ez természetesen egyedi eset, de jellemzi a program jó hangulatát.
Tervezik-e bővíteni a képzési palettát?
Az ELTE Társadalomtudományi Kara már jelezte közreműködési szándékát a programban, ezt a következő, 2013–14-es évadban mindenképpen hasznosítani kívánjuk. Figyelembe kell természetesen azt is venni, hogy jelenleg havonta három szerdán van előadás, és közte már volt konzultációs alkalom is az októberi őszi szünet szerdáján – tehát egy hónapba három-négy előadásnál több nemigen fér, ha – mint terveztük – a konzultációs időpontoknak is fent kívánjuk tartani a helyet. Márpedig a felnőttoktatásban alapvető követelmény a kölcsönösség, a konzultáció a résztvevőkkel.
Milyen terveik, céljaik vannak hosszú távon az idősek oktatását illetően?
Az ELTE keretein belül, a mi egyetemünket is érintő, jelenleg nehezedő működési körülmények közepette nem lehet cél egy több száz fős hallgatóság kiszolgálását célzó ingyenes tanfolyam. A programunk előadóinak ebben a tanévben a Fővárosi Önkormányzat ajánlott fel szerény tiszteletdíjat, melyért köszönettel tartozunk. Azonban az idősek tanulása és az idősek oktatása szerte a világban több társadalmi-gazdasági szektor és szereplő együttműködését, s a résztvevők aktív, öntevékeny részvételét feltételezi. A szakterület kutatójaként magam is jól tudom, hogy a következő évtizedek, a jövő egyik, talán épp legsúlyosabb európai kérdése az időspolitika lesz, melynek válaszai között szerepel a tanulás is. A jelenlegi tanfolyamot többé-kevésbé sikeresen illesztettük be a tanszékvezetőként általam irányított andragógusképzés szakmai gyakorlatának palettájába – az idősek oktatásának szociálpolitikai, egészségügyi, szakmapolitikai és oktatás-gazdaságtani válaszait azonban nem tanszékünk s nem is az ELTE vagy a magyar felsőoktatás hivatott megadni. Az eddigi előadások több száz időkorú hallgatója, és a tizenkét előadásra a neten rákattintó, eddigi több mint ezerhatszáz érdeklődő száma azonban arra utal, hogy egyetemünkben számottevő potenciál rejlik e téren is.