Jobb a geológiát úgy tanítani, hogy az ember előtte gyakorlatban is dolgozik

Mit jelent Önnek a Magyar Érdemrend tisztikeresztje elismerés?
Nagyon örülök neki, óriási meglepetésként ért. Legelőször azon gondolkodtam, vajon miért pont én kaptam? Annyian megérdemelték volna. Annak viszont nagyon örültem, hogy a cikkekben is kiírták, hogy geológus vagyok – és így egy kis fény vetült a geológiára. Azt kell mondjam ugyanis, hogy valamiért a geológia mindig egy kicsit mostohagyerek volt a tudományos közéletben.

Mennyire népszerű téma a bauxit a geológusok körében?
Régebben a bauxitföldtan, bauxitszedimentológia (üledéktan) slágertéma volt, mára azonban ez az érdeklődés visszaesett. A múltban a bauxitnak volt ipari háttere Magyarországon, ezért ha a hallgató ezt választotta szakdolgozati témának, akkor egyenes út vezetett egy álláshoz az alumíniumiparnál, a bauxitbányánál vagy a bauxitkutató vállalatnál,. A kilencvenes évek elején azonban született egy parlamenti határozat, amely kimondta, hogy nem szabad a felszín alá nagyon mélyre menni a bauxitért. Így a bauxitbányászatot visszafogták s ez magától értetődően visszavetette a bauxitkutatást is. Ráadásul ’89 után az alumíniumipar egészét át kellett szervezni. Energia hiányában az alumíniumkohászat már korábban sem volt itthon jelentős, de most a timföldgyártás is kapacitás-csökkentésre kényszerült. Ezért már nem volt szükség annyi bauxitra, következésképp annyi bauxitgeológusra sem, mint korábban, tehát a diákok e téma iránti érdeklődése is némiképp visszaesett. Egyszerűen nem volt szükség utánpótlásra. A 2010-es ajkai vörösiszap-katasztrófa eredményeként az elmúlt évre az iparág egésze bajba került, a magyarországi bauxitbányákat kénytelenek voltak bezárni. így jelenleg érdemi bauxitbányászat itthon nem folyik. A hallgatókat manapság már inkább a bauxittal mint üledékes kőzettel kapcsolatos általános földtani kérdések érdeklik, a gyakorlati bauxitkutatással csak azok próbálnak ismerkedni, akiknek a tervei között külföldi munkavállalás szerepel.

Önnek hogyan fordult az érdeklődése a bauxitszedimentológia felé?
Amikor én végeztem az ELTE-n, az alumíniumipar felívelő ágban volt. Sok olyan fejlődő ország akadt, amelyek nem sokkal azelőtt szabadultak fel a gyarmaturalom alól. Sejtették, hogy vannak bauxit készleteik, amelyek jelentősen lendíthetnének a nemzetgazdaságokon. De nem volt elegendő szakértő geológusuk és mivel nem akartak az egykori gyarmattartókhoz fordulni, minket találtak meg. A magyar bauxitgeológusoknak és timföldtechnológusoknak nagyon jó híre volt a világban, nálunk 1926 óta volt bauxitbányászat, aminek eredményeképpen a magyar alumíniumipar a világ élvonalába tartozott. Én az egyetemen kezdtem dolgozni, utána pedig átmentem az alumíniumiparba, mert úgy gondoltam, mégiscsak jobb a geológiát úgy tanítani, hogy az ember előtte gyakorlatban is dolgozik. Így elmentem bauxitkutatónak – csaknem tíz évet dolgoztam az alumíniumiparban, kitűnő kollégák között, akiktől sokat lehetett tanulni. Innentől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a bauxitszedimentológiával foglalkozzak. Tanítani viszont bauxitföldtant és általában nyersanyagkutatást tanítok. Ez egy olyan téma, amiben nem memorizálni kell a hallgatóknak, hanem gondolkodni. Hitem szerint ez utóbbi – a gondolkodni tanítás – az egyetemi oktatás fő célja.

Mennyire válik el az elmélet és a gyakorlat egymástól?
A geológia nagyon gyakorlati tudomány. Küzdünk is ezzel, mert nagyon régóta (legalább húsz-harminc éve) nagyon kevés a pénz a terepgyakorlatokra. Márpedig a geológusokat terepre kell vinni, és az útiköltségeket, a szállást ki kell fizetni. Régen évente többször is el tudtunk menni a diákokkal, így az adott év elméleti tananyagát gyakorlatban is megtapasztalhatták. Az osztatlan képzés harmadik évének végére háromhetes kötelező földtani térképezési gyakorlat volt beillesztve – ott váltak igazán geológusokká. Sajnos ma már az évközi kirándulások opcionálisak, mert nincs rá pénze az egyetemnek. A háromhetes terepgyakorlatra pedig ugyan még mindig van pénz, de általában utolsó pillanatig izgulhattunk, hogy megkapjuk-e, utána meg már nem tudtunk olcsó szállást foglalni. Ami a legrosszabb: az új BSc-MSc rendszerben a terepgyakorlat felcsúszott a negyedik év végére, így amit ott megtanulnak, azt szinte alig van idejük ellenőrzött körülmények között önállóan is kipróbálni.

Van-e valamilyen látványos különbség a világ bauxitterületei és a hazai lelőhelyek minőségében?
Alapvetően kétféle nagy bauxittelep-típus van. Az egyik karbonátos rétegsorban jelenik meg, üledékes, ez a karsztbauxit, Magyarországon ez található. Jellemzője, hogy mélyen van, kevés van belőle és drága a kitermelése. A másik a lateritbauxit. Ez bármiféle anyakőzeten, a mállási kéregben fordul elő a trópusokon. Az előzővel ellentétben a földfelszín közelében van, sok van belőle, kitermelése olcsóbb. Az európai karsztbauxittelepek nem igazán versenytársai a lateriteknek. Magyarországon egy ideig azért volt versenyképes a karsztbauxit, mert nagyon közel voltak a feldolgozóüzemek a bányászható telepekhez, a szállítás nem volt nagy költség. Ha nagyobb lett volna, az sem lett volna versenyképes. A minőség jó, de a termelési költségek igen magasak.

Nemrégiben jelent meg a „Budapest. Földtani értékek és az ember” című, Ön által szerkesztett kötet. A könyv mely megállapításait, kérdésfeltevéseit emelné ki?
A könyv témája az urbángeológia. Általában olyan problémákat értenek ezalatt, mint hogy a városban hova tegyük a szemetet, vagy hol menjen a metró. Én tágabban értelmeztem a témát. Azt mondtam, szóljon arról, hogy a város területén minden geológia urbángeológia. Minden olyan földtani képződmény/jelenség, amely a városban van, és aminek köze van ahhoz, hogy a város hogyan fejlődött és hogyan fejlődik tovább, az ebbe a fogalomkörbe tartozik.. A könyv alapkérdéseként azt tettük fel: mi az, ami Budapesten geológiai szempontból „unicum”. Természetesen a termálforrások és a barlangok. Ezért elhatároztuk, hogy kutatásainkat a hidrogeológiára és a barlangokra fogjuk fókuszálni. Annál is inkább, mert a Tanszéken ezzel most mát évek óta, Mádlné Szőnyi Judit kollégám vezetésével kitűnő hidrogeológus csapat foglalkozik. A városi hidrogeológiához természetesen fel kellett rajzolni a megfelelő geológiai hátteret is, így foglalkoztunk általános földtani, építésföldtani, régészeti geológiai kérdésekkel is. Számos olyan megfigyelést tudtunk végezni, amivel régóta nyitott kérdéseket lehetett megválaszolni. Például választ kaptunk arra is, hogy Budapest környékén a dolomit miért porlik annyira. Ebben a könyvben lényegében a mélyebb okokat keressük arra a kérdésre, hogy miért olyan Budapest, amilyen. Miért olyan magasak a Budai-hegyek? Miért vannak a Duna vonalában a meleg források? Miért vannak a Rózsadomb magasságában a barlangok? Ötven évente egyszer születik hasonló témájú könyv, 3-4 „elődje” van összesen.

1969-ben végzett az Egyetemen, 1970 óta oktat az intézményben. Hogyan gondol vissza az ELTE-n töltött éveire?
Hallgatóként és gyakornokként is imádtam az itt töltött éveket, nagyon összetartó csapat volt az évfolyamunk. Tanszékvezetőként is szerettem az Egyetemen lenni, de örülök, hogy ma már másé ez a felelősség. Abszolút elkötelezett ELTE-s vagyok, kisiskolás korom óta. Minden évnyitóra elmegyek, rendszeres látogatója vagyok a klasszikus koncerteknek is, szerintem ezek a rendezvények kellenek az egyetemi élethez. Nagyon jó dolognak tartom, hogy létezik a BEAC, így az ELTE-seknek van lehetőségük a sportolásra is. Az oktatói munkában azt szeretem a legjobban, hogy szakmailag teljes a szabadság. Örülök, hogy itt taníthatok.

A cikk az ELTE Rektori Titkárság gyakornoki programjának keretében készült.