Jog- és irodalomtörténet egy könyvben

2021.07.08.
Jog- és irodalomtörténet egy könyvben
A jó mostoha történetét még nem írták meg címmel jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában Székely Lászlónak, a Polgári Jogi Tanszék docensének könyve. A kötet Babits Mihály özvegyének, Török Sophie-nak és nevelt lányának, Babits Ildikónak évtizeden át tartó, bírósági eljárásokba torkolló ádáz viszonyát dolgozza fel a levéltári peranyag segítségével.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban június 28-án irodalmárok és jogászok előtt mutatták be a könyvet, a beszélgetés résztvevői a szerzőn kívül a kötetet lektoráló Papp Zoltán János, Légrádi Gergely szerkesztő, valamint Bálinger Béla, a Központi Antikvárium szakmai vezetője voltak. A beszélgetésből megtudtuk, hogy Székely László a mű alapjául szolgáló tanulmányt először a mestere, Vékás Lajos akadémikus professzor tiszteletére megjelent ünnepi kötetben publikálta. Szakmai érdeklődését ugyanis hosszú időre meghatározta a Doktor Faustusszal kapcsolatban Thomas Mann és Arnold Schönberg között zajlott szerzői jogvita, amelyet az 1980-as években Vékás Lajos szemináriumán tárgyaltak. 

A tizenkét évig tartó pereskedés részletei mindezidáig ismeretlenek voltak a nagyközönség előtt, a könyv információi helyenként még az irodalomtörténészek számára is újdonságnak számítanak. Török Sophie és nevelt lányuk viszonya Babits halála után romlott meg, a Levéltár mintegy 1500 oldalnyi peranyagot őriz a bírósági eljárásokról. Az óriási peranyagot Székely László összefüggő történetté írta, értő kézzel kalauzolva az olvasót a jog útvesztőjében, sorba rendezve a krimibe illő eseményeket, feltárva összefüggéseiket. A történetben jelentős szerepet kap Basch Lóránd, aki Babits kurátor társaként működött a Baumgarten Alapítványnál, majd a költő halála után hivatalos ügyeinek intézője lett. Miután Babits Ildikó feljelentésének köszönhetően néhány napig az Andrássy út 60.-ban tartották fogva, Basch úgy ítélte meg, hogy a rendkívül öntörvényű örökbefogadott gyermek nem méltó a költőóriás örökségére. Ezért felépített egy koncepciót, hogy Ildikó ne válhasson a szerzői jogok tulajdonosává. Mint Székely László elmondta, ez majdnem sikerült is neki. 

A  szerző képes megőrizni a személyektől való függetlenségét, nem foglal állást egyik fél mellett sem. A szöveget Török Sophie és Babits Mihály szépirodalmi írásai, naplóbejegyzései színesítik, a kötet ily módon nemcsak rendszerezi a nagy peranyagot, hanem összefüggésbe is helyezi az irodalomtörténettel. A méltatók szerint „a szeretet és gyűlölet végletei közt vergődő anya–lánya viszony" feltárása a jogtörténet, az irodalomtörténet és a pszichológia búvárainak egyaránt sok rejtett kincset kínál.

A kötet számozott példányú, bibliofil kiadása is elkészült, kreatív papírra, vászon- és bőrkötésben egyaránt.

Forrás: ELTE ÁJK