Jövőkép a pedagógusképzésben
A tanító-, óvó- és a csecsemő- és kisgyermeknevelő-képzés aktuális kérdései Magyarországon és a Kárpát-medencében címmel november 3-4-én rendezték meg az Óvó- és Tanítóképzők Egyesületének (ÓTE) konferenciáját. A házigazda szerepét az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar töltötte be; a konferencia elnöke Márkus Éva, az ELTE TÓK dékánja volt. A nemzetközi konferencia tudományos bizottságában az ELTE TÓK részéről Árva Valéria tanszékvezető egyetemi docens, Bereczkiné Záluszki Anna tanszékvezető egyetemi docens, Döbrössy János tanszékvezető egyetemi tanár és Hercz Mária egyetemi docens vett részt.
Gazdag és szakmailag magas színvonalú előadásokból válogathattak az érdeklődők, 13 szekcióban 58 előadást hallgathattak meg. Számos pedagógiai jógyakorlatot ismerhettek meg, szó volt a pedagógusképzés történeti vonatkozásairól, a kiemelt figyelmet igénylő gyerekekről, a korai fejlődés támogatásának fontosságáról, a korai idegennyelvi fejlesztésről, a digitális pedagógiáról, a természettudományok szerepéről, a művészeti nevelésről és nem utolsósorban az anyanyelvi és irodalmi nevelésről.
A találkozót Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképzési Bizottságának elnöke nyitotta meg, aki leszögezte, ma nagyon is megéri arról beszélgetni, mik egy pedagógus céljai, feladatai, lehetőségei, kihívásai. Az intézményes nevelésük jövőképe talányos; azonban amíg van család, gyerek, addig pedagógusokra is szükség lesz.
Az első plenáris előadást Pintes Gábor, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Kar dékánja tartotta, aki végigvette, miben tér el a szlovákiai tanító- és óvóképzés a magyarországitól; náluk ma is létezik közép- és felsőfokú óvóképzés is például. Nyolc helyen folyik felsőfokú tanító- és óvóképzés Szlovákiában, különösen az ország nyugati részén találhatók sűrűn az intézmények. Bemutatta a képzés történetét, és megosztotta a napjainkban tapasztalt nehézségeket; kitért a 2020-ban bevezetett minőségbiztosítás következményeire.
Az előadások sorát Bárczi Zsófia, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kar dékánja folytatta a magyar tannyelvű tanító- és óvóképzés szabályozásának, törvényi hátterének bemutatásával. Beszélt a nemzetiségi iskolák helyzetéről; kiemelve, hogy a közelmúltban a hagyományosan jelen lévő magyar, ruszin, német nemzetiségek mellett az ukrán és a vietnami gyermekek oktatása is feladattá vált. A statisztikai adatok ismertetése után a kisebb települések iskoláinak speciális helyzetére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az összevonások, a klaszterizáció nem feltétlenül jó megoldás, mert az egész település életére és jövőjére kihat az iskola léte.
Harmadik plenáris előadó a TÓK professor emeritusa, Demeter Katalin volt, akinek kutatásában Márkus Éva dékán és Svraka Bernadett is közreműködött. Az úgynevezett nevelési utópiák témáját tekintette át, Thomas More utópia-fogalmától elindulva, Michel Foucault és Umberto Eco munkásságát is érintve. Eközben ismertette a 2023-as World Happiness Report eredményeit is, ahol Magyarország meglehetősen rossz helyezést ért el. Egy másik Foucault-ra is hivatkozott: Léon Foucault ingája Umberto Eco egy regényének kulcsmotívuma.
Demeter Katalin a kortárs nevelés ingájának szélső pontjait mutatta be a hallgatóságnak; ezt követően pedig az Ipsos-felmérés eredményeit, amelyekből az tükröződik, hogy hazánk állampolgárai nincsenek túl kedvező véleménnyel a magyar oktatásról. Demeter Katalin végül levezetésképp az Edinburgh-i Egyetem egy kezdeményezését osztotta meg: a hallgatók az oktatás lehetséges útjait vázolták fel, melyek a totális megsemmisüléstől egyfajta utópisztikus vízióig terjedtek.
Forrás: ELTE TÓK