Jubileumi Ezüst Emlékérmét kapott Nádasdy Ádám
Az idei Pázmány-előadást Nádasdy Ádám nyelvész, a Bölcsészettudományi Kar Angol Nyelvi Tanszék egyetemi tanára tartotta „A hangtani semlegesülés mint logikai probléma” címmel. Az előadás kezdetén szembeállította egymással a fonetikát és a fonológiát: előbbi a fizikailag mérhető hangokkal, utóbbi az adott nyelv hangjainak funkcióival foglalkozik. A fonetika konkrét, míg a fonológia absztrakt, az első gazdagítja, a második viszont jó értelemben szegényíti a nyelvi leírást, mivel elhagyhatja mindazt, ami a rendszerhez nem szükséges. A betűírások általában naiv, spontán fonológiai leírást adnak, amikor a nem fontos részleteket nem kódolják a leírásba. Ugyanígy, a fonológia számára az olyan fonetikai különbségnek, amely megjósolható, tehát mindig bekövetkezik, nincs információértéke. A k és a g hang különbsége általában nem megjósolható (pl. kép vs. gép, rák vs. rág), tehát ez információval bíró oppozíció. Ugyanakkor a fokhoz és foghoz szó kiejtése egybeesik (pusztán hangtanilag nem különböztethető meg). Ez a semlegesülés jelensége: a példában a g hangból k lesz, a különbség adott helyzetben, itt a -hoz rag előtt semlegesül. A fonológus dilemmája ennek lejegyzésekor, hogy az ejtéshez igazodjon, vagy szakadjon el a fonetikus realitástól, jelezve az összetevőket (ahogy a magyar helyesírás szokta). A dilemma megoldásaként Nádasdy leszögezte: a legfontosabb cél annak leírása, „ami a fejében van a beszélőnek”, ugyanazt a hangtani jelenséget máshogy kell írni, ha alternál (pl. a fog esetében g-vel), és máshogy, ha nem (pl. a joghurt szónál, amelyet mindig k-val ejtünk). Az előadás prelegálóját az egyetem a szokásoknak megfelelően Jubileumi Ezüst Emlékérmével tüntette ki.
A közgyűlésen az előadás után díszdoktori címet adományoztak Dominique Combe, Helmut Koziol, Ferjan Ormeling és Somogyi Péter professzoroknak.
Dominique Combe a párizsi École Normale Supérieure és a Sorbonne 3 egyetem professzora. Modern költészeti kutatásai a 19–20. és 21. század szinte minden jelentős francia nyelvű alkotójára kiterjednek, irodalomelméleti vizsgálatai elsősorban a poétikatörténetre és a műfajelméletre koncentrálódnak. Az utóbbi két évtizedben jelentősen hozzájárult a frankofónnak nevezett irodalmak vizsgálatának megújításához, komparatív poétikai módszerekkel vizsgálja a frankofón irodalmak fenomenológiáját. A közgyűlésen tartott köszönőbeszédében felidézte az ELTE Francia Tanszékével való, több évtizedes, szoros együttműködését.
Helmut Koziol a Bécsi Egyetem professor emeritusa, főbb kutatási területei a kártérítési jog, a bankjog és a társaságok fizetésképtelenségének joga. Egyik megalapítója és szervezője az Európai Kártérítési Jogi Csoportnak, vezetője az Európai Kártérítési és Biztosítási Jogi Központnak, 2008-ig igazgatója, és azóta is helyettes vezetője az Osztrák Tudományos Akadémia európai kártérítési jogi intézetének. Beszédében elmondta, hogy évek óta kapcsolatot tart az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékének több oktatójával és támogatója fiatal magyar jogászok ausztriai kutatómunkájának.
Ferjan Ormeling az Utrechti Egyetem térképésze, tudományos tevékenységének nagy része a Nemzetközi Térképészeti Társuláshoz kötődik, amelynek főtitkára is volt. Több mint negyven éve áll kapcsolatban az ELTE-vel, 2003-ban egy hónapot töltött Budapesten az egyetem vendégprofesszoraként, az ITC térképészeti és térinformatikai képzésének egyik megalapítója volt. Beszédében hangsúlyozta: a magyar kartográfia fontos része a közép-európai szakmai életnek, és felidézte azokat az időket, amikor a térképészet megkezdte a digitális átállását, mára pedig az elektronikus atlaszok váltak a meghatározó megközelítéssé, a terület pedig demokratizálódott.
Somogyi Péter az Oxfordi Egyetem neuroanatómia professzora, a mai neurobiológiai és általában a biológiai tudományok egyik meghatározó alakja. Kutatásainak középpontjában az agykéreg komplex vizsgálata áll. Úttörő szerepe volt és van az agykérgi neuronok és szinaptikus kapcsolataik, leírásában, a mikrohálózatok belső működéseinek feltárásában. Somogyi az ELTE-n folytatott tanulmányairól szólva elmondta: olyan kiváló oktatást kapott, amellyel a világban bárhol megállhatta a helyét. Saját példájával támasztotta alá: az oktatásba képzésbe fektetett tőke hosszú távon térül meg. Beszédében hangsúlyosan foglalkozott a felsőoktatás mai helyzetével, a lehetőségek beszűkülésével. Emlékeztetett: az oktatáshoz stabilitás kell, ma pedig az ELTE-hez hasonló presztízsű intézmények is zűrzavarral küszködnek. Zárásként azt kívánta, hogy az egyetem oktatói és hallgatói hamarosan stabilabb helyzetben folytathassák tevékenységüket.
