Karsztvíz a poharunkban
Magyarországon az ivóvíz 25 százaléka származik karsztos kőzetek víztartóiból, karsztforrásokból. A karsztos víztartók kiváló minőségű ivóvizet szolgáltatnak, ám igen sérülékenyek az esetleges szennyezőkkel szemben, a klímaváltozás és a túlzott vízkitermelés pedig a mennyiségüket és elérhetőségüket érintheti kedvezőtlenül. A karsztban történő áramlások megértése alapvető fontosságú e vízkészletek minőségi és mennyiségi védelme szempontjából.
Az ELTE TTK Általános- és Alkalmazott Földtani Tanszékén működő Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra munkatársai, Iván Veronika és Mádlné Szőnyi Judit az ENeRAG H2020 projekt nemzetközi együttműködésében a Milánói Egyetem "Ardito Desio" Földtudományi Intézetének kutatóival, Marco Masettivel, Stefania Stevenazzival és Licia C. Pollicinóval együttműködve az időszakos és állandó karsztforrások lehetséges előfordulásait vizsgálták egészen új megközelítéssel: a kidolgozott térstatisztika módszerrel beazonosíthatók azok a területek, ahol karsztos területeken ivóvíz lehet. Mivel a karsztvíz igen értékes, a módszer a jövő vízellátása szempontjából különös jelentőségű.
Az MDPI Water folyóiratban megjelent tanulmányban azokat a földtani és környezeti tényezőket igyekeztek azonosítani a geológusok, amelyek az állandó és időszakos karsztforrások előfordulási helyét befolyásolják. Továbbá megvizsgálták, hogyan határolhatóak el azok a területek, ahol vízellátási célból karsztvízfeltárásra nyílhat lehetőség.
Az alkalmazott térstatisztikai módszer, a Weight of Evidence (WofE) technika a Bayes-tétel által leírt feltételes valószínűségen alapul, széleskörben használt a földtanban, de karsztvízfeltárási célú alkalmazása korábban nem volt ismert. A kidolgozott WofE-munkafolyamat kvantitatív módon értékeli a térbeli összeköttetéseket az állandó és időszakos forráselőfordulások és különböző földtani-geomorfológiai-környezeti tényezők között.
A kutatásban öt szempont térbeli változását vizsgálták, ezek a tengerszint feletti magasság; a vetők, szerkezetek; a karbonátos és nem-karbonátos formációk határ zónái; a víznyelők és a csapadék. A kutatók a módszer segítségével alapos vizsgálatokat folytattak, aminek eredményeként megállapították a vízforrások helyének feltételes valószínűségét.
A vizsgálat mintaterülete egy határmenti terület, a Gömör-Tornai-karszt, a Szlovák-karszt és az Aggteleki-karszt együttese volt. Egy ilyen jól ismert, gazdag kutatástörténettel bíró területen a források helye nagy pontossággal ismert – éppen ez tette alkalmassá a módszertani eljárás levezetésére és validálására. A javasolt munkafolyamat azonban más sekély és fedetlen karsztokon, kevésbé ismert, adathiányos területeken is alkalmazható. A prediktív eredménytérképek hasznos segítséget nyújthatnak vízkészlet-gazdálkodási és vízvédelmi kérdésekben, de jól használhatók a víznyerés céljából fúrt kutak helyének meghatározásakor is.
Az újfajta eljárással pontosabban megismerhetők a vízforrások helyét meghatározó tényezők. A mintaterületen eddig végzett vizsgálatok szerint közülük a tengerszint feletti magasság és a szerkezeti elemektől való távolság bizonyult meghatározónak.
Forrás: ELTE TTK
Borítókép: A mindig aktív Jósva-forrás az Aggteleki-karszton. Fotó: Iván Veronika