Kelemen Elemér (1937–2022)

Kelemen Elemér 1937. június 13-án született Egerben. 1959-ben diplomázott az ELTE magyar-történelem szakán, majd a dombóvári Apáczai Csere János Gimnáziumban tanított közel öt éven keresztül. 1964 és 1969 között a kaposvári Tanítóképző Intézet könyvtárosa, később a Somogy megyei Pedagógiai Intézet vezetője volt. 1983-tól 1984-ig, majd 1990-től 1995-ig az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum munkáját irányította különböző beosztásokban, 1984 és 1989 között a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, majd miniszterhelyettes volt. 1981-ben szerzett kandidátusi fokozatot.

Munkásságában végig jelen volt a pedagógus attitűdje, hivatástudata, amely 1995-ben a Budapesti Tanítóképző Főiskoláig, illetve az utódintézmény, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karáig vezette, ahol két cikluson keresztül töltötte be a főigazgatói tisztséget. Nemzetközileg is méltányolt neveléstörténeti munkássága széles tematikát ölel föl, elsősorban mégis az eötvösi és az azt követő oktatáspolitikai koncepciók és gyakorlatok elemzésével járult hozzá a magyar neveléstörténet utolsó másfél évszázadának megismeréséhez. Kutatómunkája iskolát teremtett, több fiatal neveléstörténész, oktatáspolitikával foglalkozó szakember védte meg az irányításával készített tudományos értekezését.

Nyugdíjba vonulását követően is aktívan tevékenykedett: oktatott, kutatott, publikált. 2008-ban kimagasló szakmai munkájának elismeréseként professor emeritus címet kapott.

Forrás: ELTE TÓK