Kémia a csillagok között és csillagközi kémia a laborban

Amíg a 18. századig úgy hitték, hogy a csillagközi tér üres, és még a 20. század elején is kizártnak tartották, hogy ilyen környezetben molekulák is létezhetnek, addig mára már mintegy 250 csillagközi molekulát azonosítottak. Egyre több kémiai információval rendelkezünk a Naprendszer objektumairól, sőt már a Naprendszeren kívüli bolygókról is. A hírekben sokat szerepeltek a Mars 2020, a Cassini–Huygens és a New Horizons űrszondák, amelyek a Naprendszerünk objektumait vizsgálták. Kiemelt hír volt az is, hogy a Rosetta űrszonda az élethez elengedhetetlen aminosavak egyikét, a glicint detektálta a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökösből kipárolgó anyagok között.

Bizonyára sokan hallottak már azokról a földi rádióteleszkópokról (pl. ALMA) és az infravörös tartományban működő űrteleszkópokról (pl. IRAS, Spitzer, Herschel), amelyek színképek felvételével szolgáltattak kémiai információt még távolabbi objektumokról. Az asztrokémikusok különösen nagy várakozással tekintenek a NASA 2021 őszén útjára induló James Webb űrteleszkópjára. E hírek hallatán talán kevesen gondolnak bele abba, hogy mivel

a „csillagközi vegyi üzemek” teljesen más viszonyok között működnek, mint a földi laboratóriumaink,

a mérési adatok értelmezése nem egyszerű feladat.

Sok esetben már az elemzéshez elengedhetetlenül szükséges molekulák előállítása és laboratóriumi színképeinek felvétele is nagy kihívás a kémikusok számára. Még nagyobb feladat a kémiai reakciók modellezése a csillagközi molekulafelhőket vagy a csillagképződési régiókat jellemző extrém körülmények között. Az utóbbi időben egyre speciálisabb műszerek épültek ilyen vizsgálatokra, többek között Magyarországon is. Megszületett a laboratóriumi asztrokémia tudománya, amely azon túl, hogy elengedhetetlen információt ad az asztrofizikai megfigyelések megértéséhez, a vegyészek számára is egy merőben új világot, új típusú kémiát teremtett.

Tarczay György vegyész, az MTA doktora, az ELTE TTK Szervetlen Kémiai Tanszék egyetemi tanára. Közel két évtizede kutat és oktat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, alapítója és vezetője az MTA-ELTE Lendület Laboratóriumi Asztrokémia Kutatócsoportnak. Kutatási területe a molekulaspektroszkópia, a szerkezetkutatás és az asztrokémia.

Előadása után Timár Anikó és Németh Zoltán, a Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatói Az üstökösök plazmakörnyezete – eredmények és új kérdések a Rosetta misszió nyomán címmel adnak elő.

A korábban közölttől eltérően a járványhelyzet miatt az MTA mégsem tud helyszíni közönséget fogadni az előadáson. Az előadás élőben az MTA Youtube-csatornáján követhető, illetve később is megtekinthető.