Kertművelési technikák aszály idején

A csapadék mennyisége Magyarországon már 2020-ban és 2021-ben is elmaradt a sokéves átlagtól, ugyanakkor többször hosszú hőhullámokat tapasztalhattunk. Az agrárév csapadékösszege 2022-ben rendkívül alacsony volt, Szegeden például mindössze 275 mm (a sokéves átlag 50%-a), és máshol is alig haladta meg a 300 mm-t. Ha pedig egyre gyakrabban fordulnak elő hosszabb szárazabb időszakok, ideje átgondolnunk kert- és talajművelési szokásainkat, és olyan technikákat alkalmazni, amelyek növelik az aszályellenállóságot.

Parádi István, az ELTE Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszék egyetemi adjunktusa szerint a megoldás a változatos ökoszisztémájú talaj vízmegtartó képességének növelésében rejlik. Jó tudni, hogy a homoktalaj például nem alkalmas arra, hogy nagy mennyiségű vizet raktározzon, túlnyomórészt átfolyik rajta a víz, és kiszárad pillanatokon belül. Ezzel szemben a vályogtalaj kisebb méretű szemcsékből áll, tehát térfogatarányosan nagyobb felülethez tud kötődni a víz.

A legfontosabb vízraktározó tényező a talajban mégis a szerves anyag: minél magasabb a talaj szervesszén- (humusz-) tartalma, annál jobban megtartja a vizet és egyéb más növényi tápanyagokat is – mondja a szakember. – Egy növény akkor érzi jól magát, ha a talaj képes az ő egészségét fenntartani.

Ha a talajban több mikrobiális szervezet van, a talaj több funkciót tud ellátni.

Olyan funkciókra kell itt gondolni, mint a tápanyagok mobilissá tétele, a víz megőrzése, átjárhatóságának fokozása, a különböző stresszhatások vagy a kórokozók elleni védekezés, vagy a mérgező anyagok megkötése.

A mulcsolás az egyik lehetséges technika, amely megakadályozza a víz elpárolgását a talaj mélyebb rétegeiből. A talaj rendszeres kapálásának, ásásának vagy gépi megművelésének talajbarát alternatívája óvja a talajt a nagy fagyoktól és a kiszáradástól, illetve hatására a talaj lényegesen kevesebb öntözést igényel. A mulcsoláshoz kerti vagy mezőgazdasági hulladékanyagot, fűnyesedéket, fakérget, szalmát vagy istállótrágyát érdemes használni. Sokat számít az is, ha a kertben sok olyan növény van, amelyeknek jelentős a gyökérzete, így az eső képes hatékonyan átitatni a talajt egészét.

Fontos az is, hogy amelyik növény fönt érzi jól magát, ne kerüljön mélyen a földbe. Parádi István éppen ezért a szántás és a kapálás helyett az ún. regeneratív földművelés technika alkalmazását ajánlja. A szántásnak és a kapálásnak ugyanis sok kedvezőtlen hatása van a talaj szempontjából: összekeveri a mikrobiális élővilágát, csökkenti a széntartalmát, megakadályozza a komplex, talajbiológiai hálózat kialakulását és talajtömörödést is okozhat. 

A talaj szervesanyag-tartalma komposztálással növelhető. A komposztnak vízmegtartó hatása van, és ösztönzi a humusz újratermelődését is. Erre alkalmas a lehulló lomb, a virágok levágott szára, a kiszedett zöldségek levele, szára, a lekaszált fű és még sok más szerves anyag. A lényeg, hogy amit csak lehet, forgassuk vissza a talajba, mert annál többet segítünk a talajnak. 

A kertművelés fontos módszere a növénytársítás is, ami annyit jelent, hogy olyan növényeket ültetünk egymás mellé, amelyek segítik egymás növekedését és egészségének megőrzését. Dél-Amerikából ered például a "három nővér" technika: kukoricát, tököt, babot ültetnek együtt. A kukorica magasra nő, annak a szárán felfut a bab, a babnak a gyökerei nitrogént kötnek meg, a tök pedig nagy leveleivel árnyékolja a talajt, megakadályozza a kiszáradást. Ez az eljárás a kert ökológiai egyensúlyának fenntartását szolgálja, másrészt a növényvédelemben is fontos szerepet játszik.

Forrás: nlc