Két évtized polarizációs kutatásai
A 485 oldal terjedelmű hiánypótló monográfia magyar nyelven foglalja össze az elmúlt 20 év fénypolarizációval kapcsolatos hazai kutatási eredményeit, melyek zöme a Biológiai Fizika Tanszék Környezetoptika Laboratóriumában folyt, az utóbbi években kiegészülve a Duna-kutató Intézet Polarizációs Ökológiai Laboratóriumával együttműködésben zajló kutatásokkal. A kötetben 229 színes ábra és 20 táblázat segíti optikai környezetünk fénypolarizációs jelenségeinek megértését. A monográfia irodalomjegyzéke 521 publikáció bibliográfiai adatait tartalmazza.
Az égbolt jellegzetes, felhőzöttségtől és napállástól függő polarizációs mintázata nemcsak meteorológiai, hanem biológiai szempontból is fontos, mert kiváló viszonyítási irányt jelent a polarizációérzékeny látórendszerű állatoknak, mikor azok más jel híján vannak.
A tankönyv részletesen tárgyalja az égi mintázat jellemzőit tiszta, derült, felhős, borult és ködös időben, füst jelenlétében, valamint teljes napfogyatkozáskor.
A szerzők – többek között – beszámolnak arról a hőlégballonos mérésükről, amelyben kimutatták a poláros ég 4. polarizálatlan (neutrális) pontjának létezését. Bemutatják, hogy a különböző vízirovarok (például kérészek, szitakötők, vízipoloskák, vízibogarak és bögölyök) a vízfelszínről tükröződő nap- és égboltfény vízszintes polarizációja alapján miként találják meg petéző helyüket és életterüket. Ebben a vizet utánzó délibáb nem okoz zavart, az erősen és vízszintesen poláros fényt tükröző mesterséges felületek (például aszfaltutak, napelemtáblák, sötét autók, fényes fekete mezőgazdasági műanyag fóliák, fekete sírkövek, üvegépületek és kőolajtavak) azonban polarizáló vízfelszínt utánozva megtévesztik és vonzzák e polarotaktikus rovarokat. A könyvet olvasva kiderül, hogy az e jelenségen alapuló poláros fényszennyezés csökkentésének egyik trükkje a zebráktól is elleshető, és hogy miként működnek a fénypolarizációs elvű bögölycsapdák. A szerzők részletesen írnak azon hipotézis kapcsán végzett terepi és laboratóriumi kísérleteikről, miszerint a viking hajósok borult és/vagy ködös időben napkő-kristályokat és az égboltfény polarizációját használva tájékozódhattak a nyílt tengeren.
A kötet az OTKA 2015/1/PUB-I/117239 számú pályázat támogatásával jelent. A tartalomjegyzék, a köszönetnyilvánítás és az előszó itt, a Kiadó ajánlója itt olvasható.
Régebbi interjúnk a cikk két, Az ELTE Innovatív Kutatója díjas szerzőjével