Keveredés és izolált együttélés

2018.02.27.
Keveredés és izolált együttélés
Az ELTE Embertani Tanszékének két oktatója, Szeniczey Tamás és Hajdu Tamás erdélyi rézkori genomikai sorozat embertani elemzésével és genetikai minták gyűjtésével járult hozzá ahhoz a nagyszabású munkához, amelynek eredményeként kiderült, hogy Délkelet-Európa volt az őskor egyik genetikai és kulturális csomópontja.

A 225 őskori ember genomszintű vizsgálata a Délkelet-Európában élő vadászó-gyűjtögető őslakosok és az i. e. 7. évezred végén Anatóliából a térségbe érkező első földművesek változatos genetikai kapcsolatairól árulkodik. A kutatók szerint az eredmények bizonyos területeken gyors keveredésről, máshol pedig izolált egymás mellett élésről tanúskodnak.

A Nature folyóiratban 2018. február 21-én megjelent cikk a Vaskapu környékén, az újkőkorig túlélő őskőkori halászattal is foglalkozó vadászó-gyűjtögető közösségekből rendkívül gazdag genomikai sorozattal bír. Ugyan eddig kulturálisan (régészetileg) izoláltnak tűntek ezek a közösségek, most az új genetikai adatok azt bizonyítják, hogy

az őslakosok változatos kapcsolatokat létesítettek az Anatóliából érkező földművesekkel,

akik közül néhányan maguk is átvették a halászó életmódot.

A Harvard Medical School laboratóriuma által vezetett nemzetközi kutatócsoport most először vizsgálta a nemek szerepét a keveredésben. Délkelet-Európában az őslakosságból férfiak és nők is beházasodtak az új telepesek közösségeibe, Közép-Európában azonban a vadászó-gyűjtögetők közül inkább a férfiak génállománya hagyott nyomot a földművesek között.

A tanulmány külön érdekessége, hogy a genetikai adatok alapján az Észak- és Közép-Európába tartó gödörsíros közösségek (Jamnaja) vándorlásánál (i. e. 3000–2500 körül) jóval korábbi, az i. e. 5. évezredre tehető sztyeppei genetikai hatásokat igazolt Bulgária területén. Összességében elmondható, hogy Délkelet-Európa genetikailag és kulturálisan is jelentős csomópont volt az őskorban.

A 82 intézet részvételével készült tanulmányhoz az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke erdélyi rézkori leletanyagok embertani elemzésével, valamint a később Bécsben és a Harvardon elemzett archaeogenetikai minták gyűjtésével járult hozzá. A kutatásban részt vett az MTA BTK Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriuma is, amely a projektben Horvátországból származó minták genetikai vizsgálatát végezte el.

A vizsgált emberi csontminták származási helye
(Forrás: Mathieson et al. 2018 in Nature. Figure 1a.)

Borítókép: A most megjelent tanulmány a leletanyagban híresen gazdag bulgáriai Varna lelőhelyen feltárt rézkori temető 43. sírjában eltemetett, a kezdőképen látható férfit is vizsgálta. /Forrás: Wikipedia, By I, Yelkrokoyade, CC BY-SA 3.0/