Kínaiak Magyarországon: párválasztás és gyerekvállalás
Az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézetének (IPPI) tudományos műhelysorozatában az ELTE oktatói, kutatói, doktori hallgatói tartanak előadást a társadalmi sokféleségről, elsősorban pszichológiai, neveléstudományi, szociológiai és antropológiai szempontokból. A szemeszterenként kétszer jelentkező "Sokféleség a tudományban és a kutatásban" sorozat legutóbbi estjét a magyarországi kínaiak párválasztási és gyermeknevelési szokásairól tartották.
Beck Fanni, a CEU doktori hallgatója arra kereste a választ, miért éppen Magyarországot választották letelepedésre a Kínát elhagyó párok. Hat családdal került bizalmas viszonyba, akiktől megtudta, a letelepedési kötvénnyel Magyarországra költöző családokat elsősorban nem gazdasági okok motiválták: Magyarországot a kedvező megélhetés mellett Nobel-díjasaink nagy száma és gyermekcentrikus, empatikus pedagógusai alapján választják a kínai szülők. A családos bevándorlók főként azért érkeznek hazánkba, mert itt remélik megadni gyermekeiknek azt a boldog gyermekkort, amelyre Kínában nincs lehetőségük.
Kínában többek között az egy-gyerek politika következtében a tanulás rettenetes versennyé vált, nehéz kiemelkedni - magyarázta Beck Fanni. Ami pedig azért is fontos lenne, mert a felnőtt gyereknek kell majd szüleit, nagyszüleit is eltartani, hiszen Kínában nincs állami nyugdíj. Az oktatási verseny már a bölcsődeválasztásnál elkezdődik – és akár már itt el is bukhat az, aki nem jól választ. Akinek sikerül a megfelelő helyre bekerülni, annak az élete a későbbiekben szinte kizárólag iskolai kötelezettségekből, tanulásból és különórákból áll – ami a gyerekeknek óriási nyomást, a szülőknek pedig hatalmas anyagi terhet jelent. Ettől szeretnének szabadulni a hazánkba érkező családos bevándorlók.
Az antropológus szerint azonban a gyerekek kimenekítése a kínai versenyistállóból nem is olyan könnyű: a kivándorolt szülők a WeChaten, a legnagyobb kínai közösségi média platformon látva a kínai ismerősök gyermekeit, hamar elkezdik megkérdőjelezni a döntéseiket. Ennek eredményeképpen nem sikerül megtörniük az otthonról hozott mintákat:
a Magyarországon felcseperedő kínai gyerekektől ugyanúgy a kínai mérce szerint követelik meg a maximumot.
A gyerekek órarendje az iskolai tárgyak és a három nyelv (magyar, kínai és angol) tanulása mellett hamar betelik sporttal, hangszertanulással, különórákkal.
Hogy ezekre a gyerekekre hosszabb távon milyen hatást gyakorol az új kultúrába való beilleszkedés, illetve milyen más mintázatokat őriznek meg az anyaországból, arra Borsfay Krisztina Kínai igenek és nemek – párválasztási kérdések magyarországi kínai fiatalok elbeszéléseiben című előadása világított rá. A kutatás során általános iskolás és középiskolás gyerekekkel, illetve fiatal felnőttekkel készített életút-interjúkat.
Az ELTE PPK oktatója kiemelte: a Kínából elvándorló családok további generációi sem mentesek az anyaországból hozott mintáktól, ebben a család nagy mértékben befolyásolja a gyerekeket. Több interjúalany kifejezte, hogy csak szülői nyomásra gondolkodik házasságon, gyermekvállaláson. A család befolyása a kínai családokban is az általános iskolásoknál a legerősebb, a középiskolások már inkább saját hangjukat keresik.
Ebben a korosztályban, főként a nők körében, már felmerül az anyaság, a gyermekvállalás kritikája a karrierrel, önállósággal szemben. Ez a tendencia a fiatal felnőtteknél is folytatódik: ők azt fogalmazzák meg, hogy nem feltétlenül szükséges megházasodni vagy gyermeket vállalni, de ha meg is találják az igazit, nem szeretnének túl fiatalon elköteleződni. Borsfay Krisztina arra is rámutatott, hogy a középiskolások már az interkulturális kapcsolatok felé is nyitnak.
Az előadások után élénk vita alakult ki a hallgatósággal, az estet Győri János egyetemi tanár moderálta.
Forrás: ELTE PPK