Kiss Gy. Csaba (1945–2025)

Kiss Gy. Csaba az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-német szakos diplomát 1968-ban. Dolgozott az ELTE BTK Kelet-európai Irodalmak Kutatócsoportjában, az MTA Irodalomtudományi Intézetében. A Nagyvilág című lap rovatvezetője, a Hitel című folyóirat munkatársa és a Magyar Írószövetség elnökségi tagja is volt. 1992-1995 között a Közép-Európa Intézet igazgatója. 1995-től haláláig az ELTE Művelődéstörténeti Tanszéken oktatott.

Fiatal korától járta Közép-Európát, a német és a francia mellett kitűnően beszélt lengyelül, szlovákul és horvátul. Kutatásai során a modern közép-európai nemzetté válás kérdéseit, illetve a közép-európai modern irodalmakat vizsgálta. Tudományos munkásságát az egész közép-európai térségben elismerték, több műve a szomszédos országok nyelvén és angolul is napvilágot látott. Jó kapcsolatot alakított ki a régióbeli országok tudományos életének, irodalmainak meghatározó személyiségeivel. Az MDF alapító tagjaként a visegrádi gondolat egyik fő szorgalmazója is volt. A kétezres években vendégoktatóként a zágrábi, a nyitrai, a prágai és a varsói hungarológusképzés meghatározó személyiségévé vált. Az ELTE-n igazi iskolateremtő oktató volt. A mai magyarországi Közép-Európa kutatás legjobbjai, a közép-európai diplomácia, kultúraközvetítés fontos személyiségei kerültek ki tanítványai közül. Tudása, megnyerő személyisége, eleganciája, segítőkészsége, inspiráló előadásmódja meghatározó része volt a Művelődéstörténeti Tanszék életének. Halála pótolhatatlan veszteség.

Munkásságát rangos lengyel, horvát és szlovák kitüntetésekkel is elismerték, a legrangosabb hazai kitüntetést, a Széchenyi-díjat 2020-ban vehette át a közép-európai kultúra nemzetközileg is elismert kutatójaként, elsősorban a magyar, lengyel, szlovák és horvát nép nemzeti szimbólumainak és mítoszainak összehasonlító vizsgálata terén elért tudományos eredményei elismeréseként. Az ekkor vele készült interjú itt olvasható.