Kiváló kutatóink tartottak előadást az ELTEfeszten

Az ELTEfeszt kari programjait a hétköznapokon a Bölcsészettudományi Karnak otthont adó Trefort-kerti Campus különböző épületeiben tartották, a Gólyavárban sokan érdeklődtek Egyetemünk nemzetközi képzései és ösztöndíj-lehetőségei iránt. A Kari tanácsteremben nyolc karunk, a Tanárképző Központ, az ELTE „Eötvös” Művészeti Együttes, az Érettségi Előkészítő, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat és az egyetemi sportélet képviselői várták a leendő felvételizők kérdéseit. A kari előadásokon túl szó volt a tanárképzésről és a szakkollégiumi tehetséggondozásról, Cseszregi Tamás oktatási igazgató a felvételi tudnivalókról tartott előadást. A délután zárásaként a középiskolások az ELTE Vitaklub bemutatóját is láthatták.

A 2015-ös ELTEfeszt újdonsága volt, hogy kiemelt előadók óráit is hallgathatták az érdeklődők, amelyek ideje alatt a kari programok szüneteltek. Déltől Vicsek Tamás és Szilágyi Márton, kettőtől pedig Bányai Éva és Vellai Tibor tartott előadást a Gólyavár két előadótermében.

Vicsek Tamás, a TTK Biológiai Fizika Tanszékének egyetemi tanára, aki tavaly az ELTE legtöbb független hivatkozással rendelkező oktatója lett, Táncoló drónok és a postagalambok – miért élünk hierarchikus struktúrákban? címmel tartott előadást. Prezentációjában az elmúlt évek kutatásait mutatta be: az élet minden területét átszövő komplex és hierarchikus rendszereket, valamint a kisebb és nagyobb hálózatok működésének hasonló dinamikáját. Innovatív kísérleteikben, a galambcsapatoknál megfigyelt, csoportos döntéshozatal elemzése során kapott adatok a modern technikai apparátusnak köszönhetően (GPS, önálló számítógépes egységek, különböző mérőszerkezetek) sokkal pontosabbnak és részletesebbnek bizonyultak, mint az korábban lehetséges volt. Vicsek Tamás és kutatócsoportja ezen vizsgálatok tapasztalatait ülteti át mesterséges rendszerekbe, saját fejlesztésű dróncsapataik mozgását és azok irányíthatóságát tanulmányozva. A kutatás kiemelkedő része a Táncoló drónok-projekt, amely ember és gép kapcsolatának új dimenzióit tárhatja fel, sőt, a munkában közreműködő koreográfus szerint akár a kortárs tánc egy új műfaja is megszülethet ezzel. 

Szilágyi Márton, a BTK XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője, aki idén az Artisjus Irodalmi Díjat kapta irodalomtörténet kategóriában a Csokonai pályáját bemutató, A költő mint társadalmi jelenség című kötetéért, Csokonai Vitéz Mihály, az ismeretlen ismerős című előadásában azt mutatta be számos példán keresztül, mennyi minden nem igaz abból, amit tudni vélünk a költő életéről, ha megvizsgáljuk bizonyos tények korabeli kontextusát. A magyar irodalomtörténetben Csokonai nem csak egy alkotó, hanem jelkép is lett, a magyar költői sorsnak a jelképe: aki megelőzi a korát, nélkülözéseket szenved, viaskodik az őt körülvevő közeg értetlenségével, és csak halála után figyelnek fel rá. Szilágyi professzor kutatásaiból azonban kiderül, hogy családja a korban nem számított szegénynek, hiszen azt a leírást, mely szerint apja halála után „szegényes külsejű nádas házba” költöznek, árnyalja, hogy a korabeli Debrecenben csak nádfedelű házak álltak. Az előadó az életrajzban központi szerepet kapó „Lilla-szerelmet” is deromantizált, társadalmi nézőpontból mutatta meg, a Komárom szabad királyi város társadalmába való beházasodási kísérletként, amely Vajda Julianna a korban vénlánynak számító 26 éves életkora ellenére meghiúsult, talán azért, mert Csokonainak nem volt megfelelő hivatalos végzettsége, hogy jó kérőnek tűnjön fel.

Bányai Éva, a PPK Affektív Pszichológia Tanszékének professor emeritusa, az ELTE idei Pázmány-napi ünnepségének előadója Az ELTE hipnóziskutatása a világ élvonalában címmel tekintette át tudományos életútját. A hipnózis még az 1950-es években is okkult jelenségnek számított, világszerte sokan gyanakvással tekintettek rá, fél évszázad alatt azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, az ELTE-n működő kutatócsoport pedig gyakran úttörő szerepet játszott a folyamatban. Az Egyetemen az 1970-es évektől, Bányai Éva részvételével működő munkacsoport a világon elsőként elemezte komplex módon a hipnózis által kiváltott magatartási, élménybeli és élettani változások együttes mintázatát. Később, az általa a Stanfordi Egyetemen, 1974-ben kidolgozott új hipnózisindukciós eljárással, az aktív-éber hipnózissal sikerült bizonyítani, hogy a hipnózis kiváltásának az ellazulás nem okvetlenül szükséges feltétele, aktivitásfokozó eljárással (pl. biciklizéssel) is létrehozható. Már ebben a kísérletsorozatban is egyértelmű volt a hipnotizőr kiemelt szerepe: az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékén közel harminc éven keresztül Bányai vezetésével zajlottak azok a világon egyedülálló, a hipnotizőr és a hipnotizált alany interakcióját vizsgáló kutatások, amelyeknek eredményeként különböző (szülő-gyerek, baráti) hipnózisstílusokat írtak le. Bányai Éva 1991-ben javasolta, majd 2008-ban megfogalmazta a hipnózis szociál-pszichobiológiai elméletét: a hipnózis szociális és biológiai szempontból adaptív értékkel bír, a társas támogatás modellhelyzeteként használható a tudományban és a gyógyításban, akár a legsúlyosabb betegségek esetén is.

Vellai Tibor, az ELTE innovatív kutatója díj idei kitüntetettje az öregedési folyamat genetikai hátterét, valamint az elmúlt huszonöt év legfontosabb felfedezéseit tekintette át előadásában. A Természettudományi Kar Genetikai Tanszékének egyetemi tanára hangsúlyozta, a következő évtizedekre a populáció jelentős részét idős emberek fogják alkotni – egy idézett Nature-cikk szerint a fejlett országokban 2040-re 95 évre emelkedik a várható élettartam –, az öregkori betegségek megértése és kezelése így fontos orvosbiológiai, társadalmi és gazdasági kihívást jelent. A ’90-es évek elején fedezték fel az első olyan géneket (például daf2, age1), amelyek látványos életkor-növekedést értek el a genetikusok kedvenc modellállatában, a fonalféregben. A világ laboratóriumaiban az elmúlt húsz évben közel 450 aging szabályozó gént azonosítottak: az öregedési folyamat teljes megértésétől azonban még messze vannak a kutatók. A folyamat pontos feltérképezéséhez óriási előrelépést jelentett az emberi genom szekvenciális leírása, amelyet 2001-ben egyszerre hoztak nyilvánosságra a Science és a Nature folyóiratokban. A humán genomban meglepően kevés, 22 333 gén van, az elmúlt évek kutatásainak eredményeként azonban a kutatók rájöttek, hogy az ismétlődő elemeknek és az ún. ugrabugráló, önmagukat másoló, illetve megkettőző géneknek fontos szerepe lehet az öregedési folyamatokban.

A rendezvényen készült fotók elérhetők az ELTE Online Facebook-oldalán.

Az ELTEfeszt megnyitójának eseményeiről itt olvashat bővebben.

Korábbi interjúink az ELTEfeszt központi előadóival:

• Bányai Éva: „Magamon próbáltam ki először”
• Szilágyi Márton: „Elkezdtem kételkedni bizonyos magyarázatok helyességében”
• Vellai Tibor: „A cél, hogy egészséges időskort tudjunk biztosítani”
• Vicsek Tamás: „A kapocs a kollektív viselkedés”