Klímaváltozás: a gyakori fajok sem ússzák meg
Az éghajlatváltozás az időjárás számos vetületében megnyilvánul, például a csapadék éven belüli eloszlásában, a szélsőséges hőmérséklet-ingadozások gyakoriságában. A változásoknak a laikusok számára is egyik legfeltűnőbbje a hőmérséklet emelkedése. A legtöbb tanulmány is, amely a klímaváltozásnak az élővilágra gyakorolt hatását vizsgálja, elsősorban azt veszi górcső alá, hogy a hőmérsékleti változások mennyire „izzasztják” meg az élővilágot. Már ismert, hogy a madaraknál, melyek az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások kedvelt alanyai, a hőmérsékletváltozás és a költéskezdés szoros kapcsolatban van. Érdemes volna azonban szakítani az efféle atomisztikus megközelítéssel, hogy csak egy-egy időjárási és biológiai változót ragadunk ki a sokaságból. Azzal a módszerrel nem feltétlenül észlelhetjük, hogy valójában mennyire súlyosak a klímaváltozás következményei a vizsgált fajnál, amely gyakori, és ezért nem tűnik veszélyeztetettnek.
A Pilisi Parkerdő Zrt. által biztosított területen a kutatók 1982 óta figyelik meg a Málnás-hegyen (Szentendrei Erdészet) egy vonuló énekesmadár, az örvös légykapó (Ficedula albicollis) mesterséges odútelepen költő populációját. A maga négy évtizedével a kutatás a világon a legrégebb óta megszakítás nélkül zajló olyan vizsgálatok közé emelkedik, amelyeket természetes körülmények között végeznek. Mindez ráadásul a Kárpát-medencében, amelynek gerinces állatvilága viszonylag kevésbé kutatott az éghajlatváltozás tükrében.
A jelenlegi tanulmány célja egy részletesebb feltárás volt, melyben a madarak költésének több vetületét (költés kezdete, kikelés késése, költési időszak hossza, fészekalj mérete, kirepült fiókák száma, költés és táplálékelérhetőség szinkronja) vizsgálták a lokális időjárási összetevők (vagyis a hőmérséklet, a csapadékmennyiség és a szélerősség) változásának függvényében.
Az elemzések jelentős összefüggéseket tártak fel, így például a költési időszak hossza a napi csapadékmennyiséggel együtt növekedett, a fészekaljak mérete pedig a hűvös napok számával nőtt. Fény derült arra is, hogy ezek a szaporodási jellemzők időbeli változást mutattak a négy évtized alatt, hasonlóan ahhoz, mint azok az időjárási összetevők, amelyekkel kapcsolatban álltak.
A fiókák számára fontos táplálék, a lombfogyasztó hernyók maximális elérhetőségéről elkezdtek lecsúszni a légykapók költései, a táplálékcsúcs lekésése viszont markánsan csökkentette a kirepült fiókák számát, ami hosszabb távon a kirepülési siker fokozatos csökkenéséhez vezethet. Ráadásul, az örvös légykapó tojók kevesebb tojást raktak az évek előre haladtával.
Amennyiben nem mérséklődik az éghajlatváltozás üteme (melyre hatással lehet jó néhány emberi tevékenység is), valószínű, hogy
az örvös légykapó is komoly kihívásokkal fog szembesülni, és nem biztos, hogy azokkal sikeresen meg tud küzdeni.
Borítókép: örvös légykapó hím (Laczi Miklós felvétele)