Kognitív konfliktusok feloldása időskorban

2020.06.11.
Kognitív konfliktusok feloldása időskorban
A gátlási folyamatok romlásával az aktuális feladatuk szempontjából irreleváns ingereket az idősebbek kevésbé képesek figyelmen kívül hagyni – derül ki a ELTE PPK Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Pszichológiai Kutatócsoportja által publikált kutatási eredményekből.

A kutatást az ELTE PPK Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Pszichológiai Kutatócsoportja, köztük Czigler István, a PPK Pszichológiai Intézet professor emeritusa és File Domonkos, a Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék oktatója végezte. A fő kérdés az volt, hogy az idősek viselkedése befolyásolható-e nem figyelt, de szociálisan fontos ingerekkel, ezáltal kompenzálhatók-e a korcsoportok között meglévő kognitív különbségek. Az eredményeket összegző cikk a Public Library of Science gondozásában jelent meg.

Korábbi kutatási eredmények alapján az egészséges öregedés során romlanak a gátló folyamatok, az idősek ennek következtében több energiát fordítanak a zavaró, az aktuális tevékenységükhöz nem kapcsolódó ingerek feldolgozására, amelyek így elterelik a figyelmüket az adott feladatról. A szerzők a gátlási folyamatok vizsgálatára az úgynevezett Simon-feladatot használták, amelyben a feladat szempontjából lényeges esemény (célinger) időnként az ellenkező oldalon jelenik meg, mint amelyik kézzel válaszolni kell (pl. jobb oldali ingerre bal kezes válasz), a résztvevőknek a teszt során ezt az inger-válasz konfliktust kell feloldaniuk.

A kísérletben részt vevők minden feladat előtt egy arcot láttak, amely vagy a célinger felé, vagy az ellenkező irányba tekintett. Az arc a feladat megoldása szempontjából nem volt fontos inger, és a tekintet sem jelezte előre a válaszadás várt oldalát. A fiataloknak sikerült is figyelmen kívül hagyniuk ezeket az ingereket, az időseknek viszont nem. Utóbbi esetben feltételezhető lenne, hogy amikor a célinger és a válasz oldala megegyezik (kongruens helyzet), és még a tekintet is abba az irányba néz, felgyorsul a reakcióidő, míg ha ez a kettő ellentétes oldalú (inkongruens helyzet), akkor az ingerre irányuló tekintet csak lassítja a válaszadást. Ha működne ez a mechanizmus, külső ingerekkel lehetne javítani az idősek teljesítményét anélkül, hogy nekik ehhez külön erőfeszítést kellene tenniük.

Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a gátlási folyamatok romlásával a feladat szempontjából irreleváns ingereket az idősebbek nem képesek figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor ezek segítő hatását nem tudják felhasználni, míg ha az inger zavaró hatású, az tovább rontja az idősek feladatmegoldását és teljesítményét.

Forrás: ELTE PPK