Kovacsics Józsefné (1931–2020)
Kovacsics Józsefné az ELTE Természettudományi Karán szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Első munkahelyén, a Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetemen 3 évig tanársegédként oktatott, majd három évig középiskolában tanított. Ezt követően két évig a KSH Könyvtárában tudományos főmunkatárs. 1960-ban került az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Statisztikai Tanszékre, ahol tanársegédként, majd adjunktusként tanított. 1976-ban nevezték ki egyetemi docensnek, 1988-ban egyetemi tanárnak, ugyanakkor megbízást kapott a tanszék vezetésére is.
Tudományos érdeklődése kezdetben a településstatisztika felé irányult, a településfejlettség mérésére dolgozott ki azóta is sűrűn alkalmazott módszert, vizsgálta a családnagyság/lakásnagyság összefüggését. Később az igazságügyi statisztika került kutatásainak homlokterébe. Részt vett a fiatalkorú bűnözés okainak feltárására irányuló akadémiai vizsgálatokban. Kandidátusi disszertációját a kriminálinformatika tárgykörében írta. Ennek keretében megszerkesztette Magyarország első kriminalitási tábláit, erre alapozva kidolgozta a bűnözés prognózisának a népesség korstruktúrájára alapozott módszerét. Nevéhez fűződik a bűnözés társadalmi veszélyességét mérő és összehasonlító index-számítás modelljének kidolgozása.
Ezután a bűnözés egy szűkebb szegmensét, a visszaesőket tanulmányozta. A bűnismétlők és visszaesők magatartásának tipizálására és prognosztizálására végzett kutatásai képezték doktori értekezése tárgyát. Doktori disszertációját 1987-ben védte meg A büntetett előéletűek és visszaesők demográfiai struktúrája és prognózisa címen. Kidolgozta egy egységes bűnügyi nyilvántartó rendszer koncepcióját. Elkészítette a büntetés-végrehajtás nyilvántartásainak számítógépesítésére vonatkozó tervezetet. 2000-ben jelent meg a bűnözés és a büntetéskiszabás mérésére vonatkozó Bírósági indexek c. könyve. Oktatási munkájában új diszciplinaként megszervezte a jogászképzésben a Jogi informatika oktatását, és kidolgozta a számítógéppel támogatott statisztika oktatás tematikáját. A felsőoktatási reform keretében javaslatára alternatív tárgyként 1995-ben bevezetésre került a Demográfia és a Gazdaságstatisztika, illetve a Jogi informatika és az Igazságügyi statisztika. Kezdeményezésére a Jogi Továbbképző Intézet keretén belül megindult a posztgraduális Demográfus szak és a posztgraduális Jogi informatikus szak. Mindkét szaknak vezető oktatója, és egyben egyik előadója volt. Az 1995-96 években irányításával két tankönyv készült el, a Jogi Informatika és a Demográfia. 1997-ben Statisztika, 2001-ben Igazságügyi statisztika címen jelent meg tankönyve.
Tudományos kutatásaihoz kapcsolódóan számos hazai és több külföldi tudományos konferencián vett részt, illetve tartott előadást. Tagja volt a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, a Nemzetközi Népességtudományi Uniónak, továbbá alapító tagja a Statisztika Oktatás Nemzetközi Társaságának. Több évtizeden keresztül aktív tagja volt az MTA Statisztikai Bizottságának, két cikluson át elnöke volt az MTA Statisztika Oktatási Albizottságának. Tagja volt a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, a Magyar Statisztikai Társaságnak, ez utóbbiban a Közigazgatási-, Igazságügyi Statisztikai és Jogi Informatikai Szakosztály elnökeként. A Jogi Informatikai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke. Statisztikai munkássága elismeréseként Fényes Elek emlékéremmel tüntették ki.
Kiemelkedő tudományos munkássága mellett nagy gondot fordított a fiatal tudósnemzedék segítésére. Tanszékvezetői tevékenysége időszakában iskolát teremtett, megalapozta a hazai igazságügyi statisztika matematikai módszerekkel történő vizsgálatát. Számos doktori értekezésnek, habilitációs eljárásnak volt lelkiismeretes bírálója. Kedves egyénisége, legendás segítőkészsége sok kolléga számára könnyítette meg a tudományos kutatásban és az oktatásban a nehézségek áthidalását. A statisztikus közösség megőrzi emlékét.