Középpontban a változás

Idén már negyedik alkalommal rendezték meg a Digitális pedagógus konferenciát. Hogyan értékeli az elmúlt éveket? Tapasztalható valamiféle változás az oktatási gyakorlatban?
A válasz egyértelmű igen. 2012 óta ez a negyedik Digitális pedagógus konferenciánk,  és ebben az évben tartottuk meg a konferencia testvérrendezvényének negyedik alkalmát is, a Digitális nemzedék konferenciát. A konferencia tartalmában, tematikájában mindvégig a jó gyakorlatokat, módszertani bemutatókat tartottuk fontosnak, csupán eszközhasználatról ezeken a rendezvényeken nem esik szó. A konferenciáknak mindig van egy kiemelt kulcsfogalma, témája, az idei Digitális pedagógus konferencián a változás került középpontba, és az, hogy a változást mi irányítjuk, vagy igazodunk-e hozzá. Összesen nyolc rendezvénnyel a hátunk mögött azt gondolom, hogy a változás megjelenik például a résztvevői jelentkezésekben is. Az első években nagy átfedés volt a rendezvényeken megjelenő célközönség között, idén viszont szép számban köszönthettünk új érdeklődőket is. Ha minden érdeklődőben elindul egy-egy gondolat arról, hogy ő hogyan tudná a saját módszertani gyakorlatát bővíteni, megújítani, az már nagyon sok tanuló számára kedvező hatást jelenthetne. A változással kapcsolatosan további fontos eredmény, hogy a Tempus Közalapítvány mint szakmai partner idén is meghirdette a Digitális Pedagógus Díjat. Erre a felhívásra idén sokkal nagyobb számban érkeztek interaktív, a tanulói együttműködést és kreativitást, innovációt előtérbe helyező pályaművek, mint a korábbi időszakban.

Az Ön kutatói érdeklődése mikor és minek köszönhetően fordult a digitális pedagógiai módszerek felé?
Magyar nyelv és irodalom és magyar mint idegen nyelv szakos bölcsész és tanár vagyok, a két szakhoz kapcsolódóan, a tanárképzés tárgyain kívül is több pedagógiai és pszichológiai vonatkozású tanegységet elvégeztem annak idején. Ekkor fordult az érdeklődésem a digitális oktatási környezetek felé, valamint az ebben megjelenő tanárszerep irányába, majd az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatójaként – Ollé János témavezetőm támogatásával – is ezt a témát kutattam. Doktori disszertációmat 2014 májusában védtem meg, témája az online tanulási környezetekben megjelenő tanár szerepe és kompetenciái, valamint a digitális állampolgárság témaköre volt.
 
A mai – a szó szoros és tágabb értelmében is – zajos világban hogyan lehet a tanulókat még további, első látásra még inkább figyelemmegosztó módszerekkel lekötni?
Ezeket, a sokak által figyelemmegosztónak tartott módszereket a diákok a mindennapjaikban aktívan használják. A tanulók nagy többségének természetes, hogy az iskola falain kívül számítógépen, internetkapcsolattal, okostelefonon számos őket érdeklő információhoz azonnal hozzájuthatnak, és az iskolában, a tanórákhoz és a tanulási tevékenységekhez kapcsolódóan is remekül ki lehet használni ezeket a lehetőségeket. Amennyiben a diákok személyes tanulási környezetének részei ezen eszközök, alkalmazások, úgy közelebb kerülhet egymáshoz a tanulási és szabadidős tevékenységük, amely mindkét területen előnyökkel járhat.

Évtizedek óta az infokommunikációs és a technikai forradalom korát éljük, mégis továbbra is fennáll az „analóg” és a „digitális” világ feszültsége. Melyek azok a módszerek, eszközök, vagy akár képzések, amelyek segíthetnek hidat képezni?
Az elsődleges hidat – úgy gondolom – a pedagógusképzésben és pedagógusok számára szervezett továbbképzéseken érdemes kiépíteni. A pedagógusképzésben, az ELTE PPK-n 2009 óta kötelező a “Modern eszközök a pedagógiában” tanegység, amelynek keretében számos online, úgynevezett web2.0-s eszközzel, alkalmazással ismerkedünk meg, amelyeket a tanárjelöltek a szakmai tevékenységük támogatására, az iskolában és azon kívül is eredményesen tudnak használni. A Digitális pedagógus konferencia és a Digitális nemzedék konferencia arra ad lehetőséget, hogy a pedagógusok egymástól is tanuljanak, és hitelesen ismerjenek meg olyan jó gyakorlatokat, amelyeket kollégáik vagy az oktatásinformatikával foglalkozó szakemberek alakítottak ki.

Milyen már kipróbált vagy akár még kísérleti fázisban lévő digitális segédanyagok léteznek? Vannak, akik kimondottan ezek fejlesztésére specializálódtak?
Folyamatosan jelennek meg ezen a területen új programok, alkalmazások, eszközök is. Egyre több olyan érhető el ezek között, amelyet a tanulói, tanári igény hív életre, és amelynek a hétköznapokban konkrét felhasználási lehetősége adott. Ilyen lehet például a már említett, Tempus Közalapítvány által működtetett Digitális Módszertár, amely pedagógusok által használt és feltöltött módszertani ötletgyűjteményt kínál. És hogy egy másik példát is említsek: egy fiatal, a fejlesztés idején még középiskolás tanulócsoport létrehozott egy online tesztkészítésre alkalmas, magyar nyelvű oldalt, a Redmenta-t. Digitális tananyagfejlesztési pályázatok keretében is számos jó példa érhető el, de a valódi sikert a felhasználás során lehet megtapasztalni, és a használatra fordított időtényező mindig meghatározó. Nem elegendő megjelentetni egy-egy jó programot, felületet, nagyon fontos ezekhez kapcsolódóan az állandó fejlesztés és tanári, tanulói támogatás is.

Elsőként a digitális pedagógia és oktatás kérdésénél sokaknak a digitális tábla vagy a tabletek, illetve számítógépes programok használata ugrik be. Milyen más eszközök, programok, applikációk stb. léteznek ezeken kívül?
A már említett, tanárképzésben is megjelenő kurzuson az első alkalmakkor mindig megbeszéljük, hogy mit is érthetünk a tanulást és tanítást támogató, modern eszközök fogalmán. Ide nem csupán eszközöket sorolhatunk, hanem minden olyan programot, alkalmazást, amely alkalmas arra, hogy a tanulás és tanítás támogatását szolgálja. Ide tartozhatnak a közös, online dokumentumszerkesztést támogató oldalak, a közös prezentációkészítést segítő alkalmazások, a kollaboratív, online fogalomtérképek, a digitális tudásbázisok, online keretrendszerek, blogok, mikroblogok, online szerkeszthető fogalomtárak, lexikonok stb. A felsorolt lehetőségeknél fontos, hogy az eszközhasználat ne öncélú legyen, mindig akkor alkalmazzuk ezeket, ha többet tudunk ezek által nyújtani a diákok számára, mint a hagyományos, papír alapú megoldásokkal.

A konferencia külön szekcióban foglalkozott a magyar IKT-s fejlesztésekkel. Mennyire nyitottak a pedagógusok a digitális módszertani ötletekre?
Azt gondolom, a konferencián megjelenő érdeklődés egyértelműen bizonyítja, hogy az itt bemutatott ötletekre igény van. A mi rendezvényünkre öt nap alatt 300 érdeklődő jelentkezett, és az első rendezvényeken bemutatott jó gyakorlatok (pl. keretrendszerek, prezentációs eszközök felhasználása) már a célközönség mindennapi gyakorlatának is egyre inkább részét képezik.

Kutatatóként, oktatóként és a Digitális pedagógus konferencia programbizottsági elnökeként milyen jövőbeli tervei vannak?
A programbizottság tagjaival – Hülber László (ELTE PPK Neveléstudományi Intézet), Szekszárdi Júlia (Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete), B. Tier Noémi (Tempus Közalapítvány) – szerencsére egyetértés van abban a tekintetben, hogy a rendezvénysorozatokat folytatni szeretnénk. Jövőre kerek évfordulóhoz érkezünk, mert mindkét rendezvény az ötödik alkalommal kerül majd megrendezésre, így egy év múlva ilyenkor már összesen tíz rendezvény lesz mögöttünk. Folytatni szeretnénk a Digitális Módszertár működtetését is, hiszen, ahogy a mostani rendezvényen Tordai Péter, a TKA igazgatója is említette, a pedagógusok számára fontos elismerés és egyben motiváló tényező, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvény keretében díjazhatjuk a legjobb módszertani ötleteket, és ünnepelhetjük a pedagógusokat. A rendezvényekhez kapcsolódóan folyamatosan gondolkodunk műhelyek, szakmai továbbképzések megvalósításán, és amennyiben erre keret, lehetőség adódik, ilyeneket is szervezünk majd.

Digitális pedagógus konferencia
Digitális nemzedék konferencia