Közvetítő az európai és az amerikai kultúra között
Angolszász irodalommal és kultúrával foglalkozik: ezen belül melyek a fő kutatási területei?
Kezdő kutatóként az angol irodalmat vizsgáltam a reneszánsztól a 18. századig, és a klímateóriát alkalmaztam a világ kulturális diverzitásának feltárására a felfedezések korában. Ez az ősi gondolkodási modell a különböző régiókban és zónákban élő embereket kategorizálja, etnotípusokkal és nemzeti karakterekkel dolgozik, melyek gyakorta inkább konstrukciók, mint objektív tények. Miután 1974-ben kineveztek a Bécsi Egyetem Észak-amerikai Irodalom és Kultúra Tanszékére vezetőnek, egyre inkább az foglalkoztatott, milyen látható hatása van a klíma- és környezetváltozásnak az életstílusra, így az irodalmi szövegekre Amerika déli államaiban és Kanadában. Az 1860-as évek végén felemelkedő Kanada szószólóinak "észak" alakította énképe, vagy az Egyesült Államok hőség befolyásolta „déli” társadalmának bemutatkozása számos gondolatot indított el, amelyekből az évek során rengeteg projekt és konferencia született.
Az imagológia az egyik legfontosabb kutatási területe. Sokat dolgozott azon is, hogyan ítélik meg az angol, amerikai és kanadai emberek Ausztriát és Közép-Európát. Jelenleg milyen kép él bennük rólunk?
Korai kutatásaim az érdeklődésemet az imagológia felé fordították. Az imagológia az összehasonlító irodalomtudomány részterülete, mely főként a szociálpszichológia terminusait használja. Ez a diszciplína az idegenek – értsd: nem amerikaiak – megítélését, ennek terjedését és a sztereotípiák funkcióját vizsgálja az irodalmi szövegekben, különösen az utazási irodalmakban és mostanában filmekben is.
Az elmúlt évtizedekben leginkább azt kutattam, hogyan jelennnek meg a németek és Németország az amerikai irodalomban.
Ez a tematika jelenik meg két könyvemben is. Érdekel Ausztria általános megítélése is Közép-Európában, és fontos részét teszi ki a kutatásaimnak, hogyan jelennek meg a migránsok az amerikai és kanadai irodalomban, amivel a népvándorlás jelenségeivel foglalkozó Migration Studies anyagának gyarapodásához járulhattam hozzá. A Brit-szigetek és Észak-Amerika értelmisége és jól informált polgárai tisztában voltak és vannak ma is a közép-európai társadalmak komplexitásával, azonban sokan megelégszenek a felszínes információkkal, és különböző sztereotípiák és klisék egyvelegére támaszkodva alakítják ki véleményüket. Így Bécsről például a turistaipar felkapott képei (poháremelgetés egy borászatban, keringőzés, fiúkórus-koncert vagy a spanyol lovas iskola fellépése) párhuzamosan jelennek meg gonosz és félelmet keltő képekkel (A harmadik ember című film noir kockái, náci bűnök). Az irodalmi szövegek aztán tovább terjesztik ezeket a sémákat, jó példa erre John Irving néhány műve. Az amerikai médiában Közép-Európa ma alig jelenik meg, hacsak nem valami drámai hírről van szó, nem úgy, mint a két világháború között, amikor tucatnyi külföldi riporter dolgozott itt az amerikai hírügynökségeknek.
Érdeklődnek az angolok, amerikaiak és kanadaiak iránt a Bécsi Egyetemen vagy általában Ausztriában?
A második világháború óta az amerikai kultúra nagyban befolyásolja a nyugat- és közép-európai kultúrát, az észak-amerikai popkultúra is mindmáig nagy népszerűségnek örvend, és nem csak a fiatalok körében. A fiatalok érdeklődése Amerika iránt töretlen, sokan látogatnának oda, és ha lehet, tanulnának amerikai egyetemeken, annak ellenére, hogy vannak fenntartásaik nem egy amerikai közéleti személyiséggel és tendenciával szemben. Elég nagy hát a verseny a Bécsi Egyetem hallgatói között az ösztöndíjakért. Az észak-amerikai írókat természetesen ismerik, bár manapság sokszor az adaptációk keltik fel az érdeklődést egy-egy szerző iránt. A fiatal kutatók a karrierjük szempontjából nagyon fontosnak tartják, hogy amerikai intézményben szerezzenek tudományos tapasztalatot. A kanadai egyetemeket is vonzónak találják a diákok, és a brit intézményeket is, bár a britek kilépésének híre az EU-ból elkeseríti és elbizonytalanítja őket.
Milyen kapcsolatban áll Magyarországgal és különösen egyetemünkkel? Mondana pár szót a közös rendezvényekről és legkedvesebb emlékeiről?
Kapcsolatom a magyar kollégákkal legalább az 1980-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor Jakabfi Annával és másokkal egy konferencián vettünk részt a bécsi erdőben, ahol 7 kanadai író is megjelent, köztük Margaret Atwood és Robertson Davis. A konferenciát a narratológus és imagológus Franz Stanzellel közösen szerveztem, aki ma már 95 éves. Később aztán többször is találkoztam magyar kanadistákkal a németajkú kanadisták éves konferenciáján a bajorországi Grainauban, és más konferenciákon is mind Ausztriában, mind pedig Magyarországon, Budapesten és a Balaton környékén. Kenyeres Jánossal például, vagy Martonyi Évával.
Ezek a találkozók mind erősítették a kapcsolatot a magyar kollégákkal.
Az a megtiszteltetés is ért, hogy meghívhattam neves kutatókat, köztük nagyrabecsült kollégánkat, Frank Tibort olyan konferenciákra, melyeknek témája Amerika volt: például a Közép-Európa-kép észak-amerikai írók útikönyveiben és szépirodalmi műveiben című tanácskozás 1994-ben, vagy az 1995-ös A személyes, a térségi és a nemzeti múlt emlékezete című konferencia. Szívesen gondolok vissza arra az egyhetes budapesti tartózkodásomra is az 1990-es évek végén, amikor meghívott előadóként több előadást is tarthattam amerikai és kanadai témákban, főként a saját szakterületemről, az amerikai dél irodalmáról és a kanadai regionális irodalomról. A kooperáció 14 évig tartott, amíg én voltam a Bécsi Egyetem Kanadai Tanulmányok Központjának a vezetője, és rendszeresen szerveztem szimpóziumokat, konferenciákat. Bár már nyugdíjban vagyok, az Osztrák Tudományos Akadémia „Az észak-amerikai háromszög: társadalmi és kulturális kommunikáció Európa, az USA és Kanada között” bizottságának elnökeként módomban áll meghívni magyar kollégákat különböző projektekbe, például a megjelenés előtt álló, Ideas Crossing the Atlantic című esszégyűjteményhez. Remélem, az együttműködés a jövőben is folytatódik!
Mit gondol az észak-amerikai tanulmányokról Magyarországon?
A magyar kutatók rendszeresen jelen vannak konferenciáinkon, ami azt bizonyítja, hogy nagyra tartjuk a szakértelmüket és szeretünk velük dolgozni. Ezt bizonyítják a már említett közös kutatási projektek és publikációk is. A magyarok tevékeny hozzájárulását a tengerentúli folyamatok és hatások, kölcsönhatások kutatásához nagy örömmel fogadjuk és elismeréssel illetjük.
Milyen kutatási tervei vannak a jövőben?
Most egy monográfiát készülök kiadni, amelyen már 5 éve dolgozom: Transzatlanti hálózatok, Bécs és Ausztria megítélése 1920 és 1950 között címmel jelenik majd meg. A könyv anyagát hosszú hónapokon át gyűjtöttem vagy féltucat amerikai egyetem forrásgyűjteményében, illetve egyebütt, alkotói szabadságaim idején az elmúlt évtizedekben. Már csak az index van hátra, amelyben számos magyar újságírót és értelmiségit megemlítek, akik a hálózat részei voltak. Ezen kívül igyekszem mihamarabb tető alá hozni az Ideas Crossing the Atlantic című tanulmánykötetet is, amely egy hamarosan megrendezendő kerekasztal-beszélgetés témája is egyben.
Dolgozom egy olyan projekten is, mely azt mutatja be, mi a szerepük az útikönyveknek a Közép-Európával kapcsolatos sztereotípiák elterjedésében. Tervezek egy nemzetközi konferenciát is, Kultúrpolitika és a propaganda: Közvetített üzenetek és képek Ausztria/Közép-Európa és Amerikai viszonylatában 1900 és 2000 között címmel. Erre a tanácskozásra reményeink szerint 2019 márciusában kerül sor.