Látod, amit én látok?
Az elmúlt 25 évben a kutya a kognitív etológiai kutatások egyik legnépszerűbb alanyává vált, döntő részben az ELTE Etológia Tanszékén működő kutatócsoportnak köszönhetően. A kutyákat rendszerint olyan feladatok elé állítják a tudósok, ahol az alanyoknak látás alapján kell dönteniük, választaniuk. A kutya látása azonban számos tekintetben eltér az emberétől, hiszen a kutya rokonságát tekintve olyan ragadozók csoportjába tartozik, amelyek többnyire mozgó prédára vadásznak, ráadásul sokszor gyenge fényviszonyok mellett. A két faj látása eltér többek között az észlelt színekben (a kutya kevesebb színt tud megkülönböztetni), a felbontásban (a kutya homályosabban lát), és a kontraszt-érzékenységben is (a kutya kevésbé kontrasztosan lát). Bár e tények régóta ismertek, az etológiai kísérleteket szinte kizárólag az emberi látásra alapozva tervezik, ami gondot okozhat, ha például a feladat apró részletek észlelését, követését igényli.
Az Etológia Tanszéken Pongrácz Péter egyetemi docens témavezetésével Péter András PhD-hallgató olyan számítógépes programot készített, amely képes fényképeken az említett három paraméter (szín, kontraszt, felbontás) tekintetében a jelenlegi ismeretek szerint a kutya által látott kép modellezésére. A kutatók ezután felvételeket készítettek olyan elrendezésben, ahol a kísérletvezető karral, fejfordítással vagy csak oldalra pillantással jobbra, avagy balra mutat. E felvételeket azután eredeti (ember által észlelt), illetve az algoritmussal kutyalátást szimuláló módra változtatva mutatták be 25 férfi és 25 nő résztvevőnek. A kísérlet célja az volt, hogy kiderüljön: vajon ha az embereknek kell eldönteni, hogy merre jelez egy kísérletvezető, befolyásolja-e a döntés sebességét és pontosságát az, hogy a kép minősége megfelel a számunkra elvártnak, vagy attól jelentősen eltér (a kutya által feltételezetten látható minőség irányába).
Az eredmények szerint a résztvevők lassabban és kevésbé sikeresen oldották meg a feladatot, amikor a képen látható személy csak a szeme elfordításával jelezte az irányt, mégpedig abban az esetben, amikor ezeket a felvételeket a kutyalátás szimulációval mutatták nekik. Ha megvizsgáljuk, hogy a kutyák hogyan teljesítenek e kísérlet „élő” változatában (amelyet már több mint tíz éve alkalmaznak az etológiában), kiderül, hogy a kutyáknak is a szempillantás követése okoz legtöbbször gondot. Az Etológia Tanszék Behavioural Processes című folyóiratban megjelenő új tanulmánya rávilágít arra, hogy több figyelmet kellene fordítani a kutya és az ember látóképessége közötti eltérésre, ha a kísérleti feladatban négylábú alanyoknak finom részleteket kell(ene) elkülöníteniük.
Az ELTE Etológia Tanszékéről Pongrácz Péter, Ujvári Vera, Faragó Tamás, Miklósi Ádám, és Péter András vett részt a kutatásban.