Lóczy Lajosra emlékeztek Balatonfüreden
Lóczy Lajos világhírű geológus, a Budapesti Tudományegyetem egykori földrajzprofesszorának tisztelői eredetileg többnapos emlékülést és terepbejárást terveztek Balatonfüredre a neves geográfus halála 100. évfordulójának évében a Lóczy Lajos Gimnázium alapításának 65. évfordulója, valamint A Balaton kutatása Lóczy Lajos nyomdokán című tanulmánykötet megjelenése alkalmából. A járványhelyzet az eredeti tervet meghiúsította, ezért a megemlékezést többféle formában és időpontban tartották meg.
A tudós előtt 2020. november 4-én, a balatonfüredi Tagore sétányon faültetéssel egybekötött emléktábla-avatással tisztelgett Balatonfüred Önkormányzatának küldöttsége, a Lóczy Gimnázium és a Magyarhoni Földtani Társulat. Utóbbi koszorúját Cserny Tibor egykori főtitkár, az ELTE geológus tanszékeinek koszorúját Mindszenty Andrea professor emeritus helyezte el az emléktáblánál.
Az elültetett magyar juhar az állandó és gyarapodó megújulást, az alatta lévő füredi mészkőből készült emléktábla pedig az időálló értéket képviseli.
A könyv díszbemutatójára 2020. november 11-én a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében, online formában került sor. A kötetben földtudományi szakemberek a Balatonnal kapcsolatos saját kutatásaik eredményeinek bemutatásával tisztelegtek minden idők egyik legkiemelkedőbb magyar geológusának emléke előtt. A rendezvényen a kötetben szereplő nyolc kiválasztott téma előadás formájában is elhangzott. Az ELTE Természettudományi Karáról Horváth Ferenc, Gábris Gyula, Fodor László, Kövér Szilvia, Visnovitz Ferencz, Sztanó Orsolya, Harangi Szabolcs, Tóth Ádám, Havril Timea, Mádlné Szőnyi Judit, Timár Gábor, Héja Gábor és Magyar Imre is a szerzők között van. A kötetet a néhai Horváth Ferenc geofizikus professzor és Babinszki Edit geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkára szerkesztette.
Lóczy Lajost a „geológusok geográfusának” és a „természetföldrajzosok geológusának” tekintették, aki a hazai földrajzot az európai tudomány élvonalába emelte. A neves tudós 1849. november 4-én, Pozsonyban született, Aradon érettségizett. Ezt követően a Zürichi Műegyetemen tanult, ahol kiváló eredménnyel, mérnöki diplomát kapott. Tanulmányai során tanáraival bejárta az Alpok hegyláncait, beleszeretett a geológiába. Szakmai karrierjét a Széchenyi Béla vezette, nemzetközileg is nagyra értékelt Kelet-Ázsiai Expedícióban alapozta meg. A három évig (1877–1880) tartó expedíció tudományos eredményeinek döntő része Lóczy nevéhez fűződik. Az eredményeket három összefoglaló kötetben publikálta (1886, 1889, 1901), amelyeket a kor mérvadó szakemberei minden geológiai munkák remekművének minősítettek. Tudományos eredményei elismeréseként több nemzetközi és hazai díjat kapott, továbbá 1888-ban az MTA levelező, 1901-ben rendes tagjává választották. Közel két évtizeden át volt a Budapesti Tudományegyetem (az ELTE jogelőd intézménye) Földrajzi Tanszékének vezetője, majd további 11 évig (1908-tól 1919-ig) a Királyi Földtani Intézet igazgatója.
A geológiai alapokon nyugvó, elemző, értékelő, oknyomozó, a jelenségeket fejlődésükben vizsgáló természeti földrajz megalapítója volt.
A Magyar Királyi Földtani Intézetben összesen közel másfél évtizedet töltött el. Szakmai tevékenysége intézetigazgatóságának 11 éve alatt teljesedett ki. A Kárpát-medence regionális egységei szerinti térképező- és kutatómunkát, valamint a terület komplex megismerésére való törekvést szorgalmazta. Szükségesnek tartotta a gyakorlati célú térképezést, amelynek lényege a nyersanyagkutatás, az építés-, és vízföldtani, valamint agrogeológiai viszonyok megismerése. 1909-ben Budapesten szervezte meg az első Agrogeológiai Világkongresszust. Nagy hangsúlyt fektetett az ország régióit bemutató térképek és monográfiák publikálására.
Gazdag szakmai hagyatékának kiemelkedő gyöngyszeme a Balaton-kutatás. A Földrajzi Társaság elnökeként, egy korábbi pályázatban foglalt gondolatot felelevenítve, 1891-ben tett javaslatot a Balaton Bizottság felállítására és a tó kutatásának megszervezésére. 28 éven át a téma köré gyűjtötte kora legkiválóbb tudósait, csopaki házából irányította az interdiszciplináris természet- és társadalomtudományi kutatásokat, gondoskodott a munka kivitelezéséhez szükséges anyagi eszközök megszerzéséről. A kutatásokban csaknem hatvan szakember vett részt, akiknek tollából több mint harminc monográfia kötet született, magyar és német nyelven, továbbá két térkép készült el. A nemzetközileg is páratlan munka számos külföldi és hazai elismerést kapott.
Lóczy Lajos tudományos munkássága, tanári működése, a magyar földtan érdekében kifejtett tudományszervező tevékenysége, választott tudományterülete iránti mindenkori lelkesedése és elhivatottsága, valamint emberi tartása példaként állhat a geológia és a földrajz minden hazai művelője előtt. Ezt az üzenetet Budapesten két Lóczy-t ábrázoló bronz mellszobor hordozza abban a két intézményben, melyekhez szakmai pályafutása leginkább kötődött. Az egyik, Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása, és az egykori Földtani Intézet (mai nevén a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat) Stefánia úti palotájának előcsarnokában áll. A másikat, mely Szabó Gábor műve, születésének 170. évében az ELTE Földrajzi és Földtudományi Intézete állíttatta a Lágymányosi Campus Déli épületének Pantheonjában. Ezek mellett Lóczy nevét viseli a Holdon egy kráter, a Tien-san hegység egyik hegycsúcsa, számos hazai település utcája és egy balatonfüredi középiskola.
Forrás: ELTE TTK