Magyar őstörténet – honnan hová?
Az írás legfontosabb állításai a következők: a magyar őstörténet művelése, az őstörténeti ismeretek átadása a jövendő nemzedékeknek csakis tudományos eredményeken alapulhat. Egy nép kialakulása, etnogenezise több szálon fut, és sohasem lezáruló folyamat. Emberi közösségek kommunikálnak egymással, kulturális és gazdasági kapcsolatokat létesítenek, kisebb csoportok, emberek jönnek és mennek, beolvadnak egy népességbe, avagy kiválva belőle egy másik nép történetének részeivé válnak. E folyamatok eredményeképpen
a modern kori népek nyelvi, kulturális és genetikai kapcsolatai rendkívül szerteágazóak.
Másfél évszázada bizonyosan tudjuk, hogy nyelvünk a finnugor nyelvek közé tartozik. A finnugor egy nyelvészeti szakkifejezés – nyelvekre alkalmazható, de népekre nem. Vagyis nem mi vagyunk finnugor eredetűek, hanem a nyelvünk.
A magyar őstörténet kutatásában több tudomány működik együtt. A 19. század második felétől a 20. század közepéig a nyelvészet és a történettudomány szerepe volt a meghatározó, a 20. század közepétől a régészet, napjainkban pedig a paleogenetika eredményei irányítják az őstörténészek figyelmét egyre újabb kérdések felé.
A cikkből kiderül továbbá, hogy már első krónikásaink is közvetlen politikai célok szerint formálták a magyarság eredetének történetét. A politikai szándék azóta is jelen van sok őstörténeti munkában. A 18. században érkeztek Magyarországra az első hírek arról, hogy a magyar nyelv talán a finn nyelvvel áll közelebbi kapcsolatban. 1769–1770 között Sajnovics János nyelvész, matematikus, csillagász egy csillagászati expedíció tagjaként a Lappföldön járt, és tudományos értekezést adott ki a magyar és a lapp nyelv rokonságáról. A lapp–magyar rokonságról írt művét Orczy Lőrinc magyar főispán, tábornok és költő (1718–1789) politikai szempontból értékelte: idegen hatalmak érdekeit sejtette mögötte, és megkérdőjelezte Sajnovics magyarságát. Az 1850-es években pedig elterjedt az a hamis legenda, hogy a finnugristák Habsburg-ügynökök.
A nyelvtudomány a 19. század második felében számos nyelvet összehasonlított egymással, és vizsgálatai során sok lehetőséget elvetett. Európai tudósok megvizsgálták a sumer–finnugor (és azon belül a sumer–magyar), valamint az etruszk–finnugor (és azon belül az etruszk–magyar) nyelvrokonság kérdését, de elvetették ezt a lehetőséget. A korabeli tudományos vita a magyar őstörténet iránt érdeklődő amatőr kutatók érdeklődését is felkeltette. A vita azonban a tudomány terén már a 19. század végére eldőlt. A magyar nyelv finnugor eredetű. A finnugor és a szamojéd nyelvek együtt alkotják az uráli nyelvcsaládot. A finnugor nyelvrokonságot elfogadó külföldi tudósokról abszurd feltételezés azt állítani, hogy magyarellenes érzelmeiktől vezérelve erőltetik ránk véleményüket. A tudományos közélet nyitott a vitákra: a finnugor nyelvrokonság természetéről, jellegéről szóló ismereteink folyamatosan gyarapodnak, a szakmai párbeszéd során módosulnak, finomodnak.
A teljes írás elolvasható a tudomany.hu-n.