Marketing az üzleti hálózatban

Mi volt az a felismerés vagy élmény, ami elindította Önöket arra, hogy a könyvet megírják? Hogyan kerültek pont négyen egy csapatba?
Mandják Tibor: Nekem már régóta eszemben volt, hogy jó lenne az üzleti kapcsolatok menedzsmentjéről magyar nyelvű könyvet összeállítani, de a végső elhatározáshoz szükség volt ahhoz a szerteágazó gyakorlati, üzleti és felsőoktatási tapasztalatra, amelyet munkatársaimmal közösen az évek során összegyűjtöttünk. Tavaly ősszel kérdeztem meg a kollégákat, hogy volna-e kedvük szerzőként betársulni, hiszen ez túl bonyolult téma egyetlen ember számára. Gergővel azelőtt két évvel ismerkedtem meg a doktori iskolában, Zolit is ekkortájt vontuk be a projektbe, őt a bölcsész végzettsége miatt szerettem volna a projektben látni. Miután összeállt a szinopszis, kiderült, hogy két területhez nagyon jól jönne Mari szakismerete, így néhány héttel később őt is megkérdeztem, lenne-e kedve csatlakozni.

Pázsi Gergő: Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy mi csak kapkodtuk a fejünket, mert Tibor annyi energiával, lelkesedéssel és tapasztalattal vágott bele, hogy nehéz is lett volna nemet mondani. Tibor energiája és tudása annyira húzott minket magával, hogy onnantól kezdve nem volt megállás. 

Baróthy Zoltán: Tiborra mindig is jellemző volt az a végtelen optimizmus, amit most is láttunk, és ez átragadt ránk is. Az elején embert próbálónak tűnt a feladat, de hamar kiderült, hogy Tibor nagyon jó érzékkel meglátta az erősségünket, és azt, mit tudunk hozzátenni a sikerhez. 

Magyar Mária: Tibor személye garancia volt a jó csapatmunkára, és szerintem mindannyian várjuk már, mikor dolgozhatunk megint együtt. 

Mandják Tibor professor emeritus

Mi alapján osztották fel a feladatokat? Voltak-e esetleg viták – akár szakmaiak, akár a munkafolyamat kapcsán?
M. T.: Már az elején világos képünk volt a munkafolyamatról: mindenki megírja a saját részét, ezeket részletesen átbeszéljük, végül Zoli „emberi fogyasztásra alkalmassá” teszi a szövegeket. És őrült jó beszélgetéseink kerekedtek! Én kezdtem az elméleti alappal, ezután Gergő pillanatok alatt megírta mind a négy fejezetét, majd Zoli minden egyes oldalt végiggyomlált. Többször éreztem úgy, hogy én is ekkor értem meg, amit írtam. Persze voltak vitáink is, például a Marinak köszönhető tölgyfametafora körül, melynek jelentésén legalább két alkalommal egy-egy órán keresztül vitáztunk.

P. G.: Tényleg sok részletről értekeztünk, de alapvetően

nagy egyetértés volt köztünk abban, hogy mit gondolunk az üzleti kapcsolatokról.

Amin pedig vitáztunk vagy ötleteltünk, az igazából apróság volt, mert az irányban kezdettől fogva egyetértettünk.

B. Z.: Elég feszített menetrendet kellett tartanunk, hiszen mindent át akartunk közösen beszélni, így minden hétre kijelöltünk egy fix délutáni időpontot, hogy tudjuk, mikorra kell elkészülnünk, a munkát így könnyebb volt beilleszteni a heti menetrendbe. Szerintem a munkamódszerünk jól bizonyítja azt, amit a könyvben is írunk, hogy 2x2 nem mindig négy, hanem több, hiszen amikor összeadjuk a tudásunkat, akkor egy sokkal nagyobb összeg jön ki, mint pusztán az egyéni ismereteinkből.

Baróthy Zoltán

M. M.: Számomra is az volt a legizgalmasabb szakasza a munkának, amikor Zolival kettesben szétcincáltuk a szövegemet. Ő tételesen végigment a kevésbé érthető mondatokon. Nagyon sokat tanultam tőle arról, hogy a nehezen felfogható terminológiát miképpen lehet érthetővé tenni írásban, ez nagyon más, mint tanórán „kézzel-lábbal” elmagyarázni az anyagot. Zoli hihetetlenül szerény, de hatalmas húzóereje volt a csapatunknak!

B. Z.: Én meg tőletek tanultam nagyon sokat a tudományos elméletek és a bonyolult összefüggések megértéséről. Emlékszem, Gergővel is nagyon jókat beszélgettünk az ő üzleti gyakorlatból hozott eseteiről, amikor azt válogattuk, mi kerüljön majd be a könyvbe. Szóval kölcsönös volt a tanulási élmény.

Tanárnő, milyen érzés volt egyedüli nőként a három úrral együtt dolgozni? Mit jelent az Ön számára ez a könyv, illetve maga a kutatás?
M. M.: Ha fogalmazhatok így, engem a fiúk végig a tenyerükön hordoztak, még úgy is, hogy a két kisgyermekem mesenézési szokásaihoz igazították a közös megbeszéléseket (nevet). Emellett számomra mindig is fontos volt, hogy szakmai értelemben működjön a kémia, tehát, ha férfiakkal dolgozom, akkor egymásra egyenrangú partnerként tekintsünk. Amikor Tibor felkért, teljesen biztos voltam benne, hogy olyan embereket hoz össze, akikkel ez működni fog. Ráadásul a doktori disszertációmat éppen befejeztem, és annak a témája nagy átfedésben volt azzal, amit Tibor rám akart bízni a könyvvel kapcsolatban is. Nekem pedig nagyon-nagyon jól esett, hogy a dolgozatom önálló kutatásként egy könyvben is helyet kaphat.

Magyar Mária

A munka során hatalmas előnyt jelentett az anyaság, a többlet megtanított rá, hogy jobban beosszam az időmet és a feladataim, sokkal célorientáltabb lettem. Ez sokszor segített határozottnak lenni a megbeszéléseinken, amikor eltértünk a tárgytól, és vissza kellett terelni a társaságot, hogy be tudjuk fejezni az aznapra kijelölt feladatot.

Miért fontos beszélni az üzleti hálózatok témájáról? Mi az, amit ma egy egyetemistának vagy gyakorló szakembernek tudnia kell?
M. T.: Azt gondolom, hogy az üzleti hálózatok és kapcsolatok koncepciójának igazából két fontos, de nagyon egyszerű üzenete van. Az egyik, hogy egyedül nem megy. Tehát,

ha nincs partner, akkor nincsen üzlet sem, azaz kölcsönösen függünk egymástól.

A piacgazdaság az üzletből épül fel, tehát bármennyire is furcsa, de amiről mi ebben a könyvben beszélünk, az valószínűleg a működő piacgazdaság alapösszefüggései közé tartozik. A könyv alapgondolata az, hogy az üzlet lényegében a kölcsönös értékteremtés interaktív folyamata, ebből kiindulva fogalmazzuk meg, komplexitása milyen módon jelenhet meg a menedzsment vagy a vezetés során. Erről szól az a bizonyos tölgyfametafora is.

P.G.: Meg tudom Tibort erősíteni, tudatosítani kell magunkban, hogy nem egyedül veszünk részt az üzleti életben. Tapasztalataim szerint ez a szemlélet még számos vállalatnál hiányzik, holott – ahogy a magán-, úgy a céges életben is – komolyan ápolni kell a kapcsolatainkat.

B. Z.: Emiatt is tekintem a munkánkat küldetésnek: a tankönyvünkből a jövő szakemberei, cégek vezetői, munkatársai tanulhatnak. És ugye minél hamarabb ismerkednek meg ezzel a szemlélettel kortárs gyakorlati példákon keresztül, annál inkább be tudják építeni a saját munkájukba is.

Pázsi Gergő

Hogyan látják a jövőjét ennek a területnek? Milyen trendek várhatóak a következő években?
M. T.: Én bízom abban, hogy egyre többen jönnek majd rá, hogy

fontos tudatosnak lenni az üzleti kapcsolatainkban, ez nagy előnyünkre válhat vezetőként.

Tudományos szempontból pedig azt gondolom, hogy kutatási irányként is tovább él. Félek, hogy a mainstream marketing helyét ez a fajta a gondolkodásmód sosem veszi át teljesen, de bíztató jelekkel találkozom szerte a világban a gazdasági és politika szférában is, ami azt mutatja, hogy egyre többen foglalkoznak a könyvünkben is értelmezett kapcsolati marketinggel.

B. Z.: Egy filozófustól hallottam nem olyan régen, hogy amit most tapasztalunk a Tibor által említett két területen, az válságtünet. A válságok pedig fájdalom árán, de megújulással járnak. Így én is remélem, hogy végül a konszenzust kereső irányba állunk majd át a kapcsolatokkal való törődésnél is.

M. M.: Két kulcsfogalommal zárnám: kölcsönös függőség és értékteremtés. Mi ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy a két fogalom figyelembe vétele minél több menedzser és vállalati döntéshozó számára természetessé váljon.

A könyv teljes terjedelmében megtalálható a mersz.hu oldalán, a szerzők és a lektor az alábbi videóban beszélnek a kiadványról.

Forrás: ELTE GTK