„Még mindig túl sok dolog érdekel”
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Számított erre?
A megválasztásomra nem számítottam, de természetesen reméltem, ugyanis már a jelöltek közé bekerülni is hosszú folyamat eredménye és nagy megtiszteltetésként értékelhető. Idén az MTA I. Osztályára, ahova bekerültem, 13 tagot jelöltek, s ezek közül végül kettőt választottak be.
Mit gondol, mely eredményeinek köszönhető ez az elismerés?
Ha eredményeim közül választanom kellene, elsősorban a könyveimre gondolnék. Ezekben tükröződik munkásságom két nagy területe, mely leginkább elismerésben részesült itthon és külföldön egyaránt. Az egyik a magyar őstörténet és a régi Belső-Ázsia történetére vonatkozó munkáim (Magyar őshazák és magyar őstörténészek, 2008; A régi Belső-Ázsia története, 1993, 20032). E témakörbe tartozik a régi, honfoglalás előtti magyar–török nyelvi és történeti kapcsolatok kutatása is. E területen, a téma jellegéből fakadóan, elsősorban a magyar tudományosságnak tudtam újat mondani. A másik nagy kutatási területem, amelyen eredményeimet nemzetközileg is méltányolják (e műveim nagy részét angolul írtam), a tatár Arany Horda és utódállamainak 13–16. századi történelmére vonatkozik (Az Arany Horda, 1986; Az Arany Horda kancelláriája, 1987; Cumans and Tatars. Cambridge, 2005; Turks, Tatars and Russians in the 13th–16th Centuries. Ashgate, 2007).
Miért éppen ezek a témakörök fogták meg?
Munkásságomat mestereim, Németh Gyula és Ligeti Lajos nyomán török nyelvészettel kezdtem, de érdeklődésem rögtön a honfoglalás előtti török–magyar nyelvi kapcsolatokra esett. Ennek révén hamar szembe találtam magam a magyar őstörténet kérdéseivel, és kutatásaimat ez irányba is kiterjesztettem. Elsősorban a belső-ázsiai nomád törökség hatása érdekelt a honfoglalás előtti magyarságra. De nem zárkóztam el a magyar őstörténet historiográfiájának kutatása elől sem – melynek nincsen közvetlenül turkológiai vonatkozása –, mikor láttam, hogy a magyar történelmi tudat szempontjából milyen fontos kérdés volt ez a középkori krónikáktól kezdve egészen a 20. századig. Végül szilárd érdeklődés alakult ki bennem a Mongol Birodalom és annak legnyugatibb tatár állama, az Arany Horda iránt is. Ez a kutatási terület kétségkívül széles nemzetközi érdeklődésre tarthat számot, nemcsak általános történeti tanulságai miatt, hanem a kelet-európai, elsősorban a középkori orosz történelemre gyakorolt hatásai miatt is.
Mindig tudományos pályára készült?
Ifjúkorom óta mindig tudományos pályára készültem és negyvenöt éves koromig meg sem fordult a fejemben, hogy mást is csináljak. 1990-ben a váratlan rendszerváltozás azonban megkavarta sokunk életét. Az enyémet is, mikor az újjászerveződő Külügyminisztérium felkért törökországi diplomáciai szolgálatra. Ebből egy év isztambuli főkonzulság lett, majd négy évet töltöttem ankarai nagykövetként. Azt hittem, már befejeztem a diplomáciába történt kiruccanásomat, mikor 1999-ben még egyszer a Külügy kérésére elvállaltam a teheráni nagykövetséget négy évre. Nagyon hasznos, jelentős élmény volt számomra ez a két diplomáciai szolgálat, mert történészként közelről láthattam a folyamatokat. S azt hiszem, hogy hazám számára is legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint képviseltem a magyar érdekeket. De alapvetően mindig tudós maradtam, mindig tudtam, hogy kirándulásom a diplomáciába csak epizód marad, bármilyen izgalmas is lett légyen az életemben.
Jelenleg mi köti le leginkább az érdeklődését?
Még mindig túl sok dolog érdekel és foglalkoztat, de erősen korlátoznom kell tevékenységemet, hogy a legszükségesebbet még elvégezhessem. Változatlanul az Arany Horda köti le elsősorban az érdeklődésemet, és sok ezzel kapcsolatos cikktervem és felkérésem van. De ezen túlmenően két monográfia elkészítésére is gondolok, mindkettőhöz már előrehaladott állapotban levő anyaggyűjtésem van. Az egyik a középkori (13–16. századi) tatár eredetű orosz családok kérdésével foglalkozna, a másik pedig a két mongol alapítású tatár állam, az Arany Horda és az ilkánida Irán mongol örökségét, valamint a két állam intézményeinek egymásra hatását tárgyalná. Ha az említett terveimet meg tudom valósítani és jut még időm és energiám, a magyar őstörténet historiográfiájára is szeretnék visszatérni, hiszen magyar tudós vagyok, akit ez a problematika vitt a keletkutatás útjára. Ezzel kezdtem tudományos tevékenységemet, és részben ezzel is szeretném befejezni.