Megéri jónak lenni? – A környezettudatosság ára és nyeresége a pénzügyi világban

Tudtad, hogy a cégek pénzügyi teljesítményét nemcsak a bevételeik és kiadásaik, hanem a környezetüket figyelembe vevő felelősségvállalásuk is befolyásolhatja? Egyre több bizonyíték mutatja, hogy azok a vállalatok, amelyek figyelembe veszik a környezetvédelmi, társadalmi és felelős vezetési szempontokat, kisebb eséllyel mennek csődbe.

A kutatásom azt vizsgálja, hogyan függ össze az úgynevezett ESG-értékelés – a vállalatok környezeti (Environmental), társadalmi (Social) és vállalatirányítási (Governance) teljesítménye – a cégek hitelkockázatával. Ez utóbbi azt mutatja meg, hogy mennyire valószínű, hogy egy vállalat nem tudja majd visszafizetni a tartozásait. Ez fontos a befektetők, bankok, sőt, a fogyasztók számára is.

A kérdés az: vajon valóban „biztonságosabb” az a cég, amely felelősségteljesebben működik?
Több mint 124 Scopus-indexált tudományos cikk szisztematikus elemzése alapján a válasz egyre inkább igen. A kutatások többsége azt találja, hogy az ESG-szempontok figyelembe vétele csökkentheti a pénzügyi kockázatokat. Egy „zöldebb” vállalat kevésbé van kitéve szigorú környezetvédelmi büntetéseknek vagy reputációs károknak, míg egy etikusan irányított cég kisebb eséllyel keveredik botrányba. Az ESG tehát nemcsak morális kérdés, hanem gazdasági is.

A tanulmányok túlnyomó többsége arra az eredményre jutott, hogy az ESG-teljesítmény javulása összefügg a csökkenő csődkockázattal, alacsonyabb CDS-felárakkal, kisebb valószínűséggel bekövetkező nemteljesítési eseményekkel és kedvezőbb hitelminősítésekkel.

Különösen az „E” komponens, vagyis a környezeti teljesítmény tűnik kulcsfontosságúnak. A szigorúbb klímapolitikai szabályozások, a természeti kockázatok növekedése és a fenntartható működés iránti befektetői elvárások miatt azok a vállalatok, amelyek proaktívan kezelik környezeti hatásaikat, kisebb valószínűséggel kerülnek pénzügyi nyomás alá.

Az „S” komponens, azaz a társadalmi tényezők, a vállalatok és a társadalom közötti kapcsolatot vizsgálja. Azt hogy hogyan bánik a cég az alkalmazottaival, milyen a munkahelyi biztonság, esélyegyenlőség vagy éppen a helyi közösségekkel való együttműködés. Azok a cégek, amelyek például kizsákmányolják a dolgozóikat, gyenge munkavállalói biztonsággal működnek jóval nagyobb reputációs és működési kockázatnak vannak kitéve. Ami azonnal rontja a hitelminősítést és megemeli a finanszírozási költségeket. Ezzel szemben a társadalmilag felelős vállalatok stabilabb munkaerő-megtartással, pozitív munkavállalói viszonyokkal és jobb közösségi kapcsolatokkal rendelkeznek, ami csökkenti a működési bizonytalanságot és a konfliktusos helyzetekből fakadó költségeket, így növelve hitelminősítésüket.

De nemcsak a zöld hozzáállás és a társadalmi tényező számít. A vállalatirányítási (G) komponens – azaz az etikus működés, az átlátható pénzügyi beszámolás, a független igazgatótanács – szintén erős védőhálóként működik krízishelyzetekben. Egy jól kormányzott cég nemcsak jobban ellenáll a botrányoknak, de a hitelminősítők is megbízhatóbb adósnak tartják.

Mindez arra mutat, hogy a vállalati felelősségvállalásnak konkrét ára lehet – de még nagyobb lehet a nyeresége. Egy átláthatóan működő, fenntartható stratégiát követő cég nemcsak a jövő generációinak tartozik ezzel, hanem saját befektetőinek, hitelezőinek és dolgozóinak is. A felelős működés tehát nemcsak „jó tett”, hanem okos stratégia is.

A jövőben, amikor bankok vagy befektetők döntést hoznak, egyre inkább figyelembe veszik majd, hogy egy vállalat nemcsak nyereséges-e, hanem felelősségteljesen működik-e.
És lehet, hogy hamarosan a kérdés már nem az lesz, hogy „megéri-e jónak lenni?”, hanem hogy „megengedhetjük-e magunknak, hogy ne legyünk azok?”.