Meghalt Ranschburg Jenő

2011. március 10-én, 75 esztendős korában elhunyt Ranschburg Jenő pszichológus, a pszichológia tudományok kandidátusa.

1935. december 19-én született Budapesten. 1961-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1964-ben az ELTE bölcsészkarának pszichológia-magyar szakán. 1961–1963 között előbb Velencén, majd Budapesten dolgozott gyógypedagógus tanárként. 1963–1965 között az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa volt. 1965–1977 között az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense. 1977-től az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetője. 1977–1997-ig tudományos osztályvezető az MTA Pszichológiai Intézetében. 2002-től főiskolai tanár a Szolnoki Főiskolán. Legutóbbi díjai közül kiemelkedik a 2009-es Prima Primissima-díj, és a 2010-es Hazám-díj.

Fő kutatási területe a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermeklélektan, a fejlődési pszichopatológia volt. A tudományos ismeretterjesztést mindig is szívügyének tekintette, a családi és iskolai gyereknevelés témakörében számos cikket jelentetett meg a különböző szak- és napilapokban, folyóiratokban, emellett szerte az országban tartott előadásokat, vezetett tanfolyamokat a pedagógusok számára. Számos könyve is megjelent, amelyek közül a legismertebbek a Félelem, harag, agresszió, a Személyiségünk titkai (Popper Péterrel), A nő és a férfi, a Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, a Jellem és jellemtelenség, A meghitt erőszak, a Rögök az úton: egyén és család, a Szülők könyve, Gyerekségek címmel pedig saját verseiből adott közre válogatást.

Forrás: origo