Meglepő eredmények
A Tourette-szindróma olyan idegrendszeri fejlődési zavar, amelynek diagnosztikai kritériumát a legalább egy évig fennálló, több akaratlan izommozgást produkáló tikkelés jelenti. A tikkek önkéntelen, hirtelen és gyors mozdulatok és hangadások, amelyek legtöbbször 4–6 éves kor körül jelennek meg. A tünetek 10–12 éves korban erősödnek, majd serdülőkorban csökkennek. A Tourette-szindróma megállapításához több mozgásos és legalább egy hangadási tikknek kell egyszerre jelentkeznie.
Az ELTE PPK Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány Kutatócsoportja – Németh Dezső vezetésével –, valamint Tárnok Zsanett, a Vadaskert Kórház klinikai szakpszichológusa azt vizsgálta, mi jellemzi a tanulási és emlékezeti folyamatokat a Tourette-szindrómával kezelt gyerekeknél. A kutatás fókuszában az implicit, nem-tudatos tanulás állt, mely fontos szerepet játszik a mozgásos készségek (sport), a kognitív készségek (nyelv) és a szociális készségek elsajátításában.
A kutatócsoport kimutatta, hogy a 8–15 éves Tourette-szindrómás gyerekek jobban teljesítenek a tanulási feladatokban, mint a kontrollcsoport tipikusan fejlődő tagjai. Ez azért is érdekes, mert az idegrendszeri fejlődési rendellenességekről korábban azt gondolták, hogy csak negatív következményekkel és tünetekkel járnak, teljesítményjavulás pedig nagyon kevés esetben tapasztalható.
A kutatás az atipikus fejlődési zavarok megértéséhez, hosszabb távon pedig új diagnosztikus és terápiás eljárások kidolgozásához járul hozzá.
A vizsgálat eredményei az agykutatók rangos tudományos folyóiratában, a Cortexben jelentek meg, de a magyar kutatásról a New Scientist tudományos ismeretterjesztő lap is írt.