Méhészet a nagyvárosban

Vajon hogyan lehet minél természetesebb körülmények közt tartani méheket, segítve a kihaló és szenvedő méhpopulációt is a túlélésben? Hogyan ismerhetjük meg jobban a méh és ember kölcsönös viszonyát? A városi méhészkedés az ezredforduló környékén vált népszerűvé világszerte: olyan nagyvárosokban jelentek meg háztetőkön a kaptárok, mint Párizs, Toronto vagy London. Torontóban 2008-ban a Fairmont Royal York Hotel indított el saját méhészetet, példáját hamarosan mások is követték, így Berlinben a Hotel Intercontinental, Párizsban és Bécsben pedig az operaház tetején működik városi méhészet. A hobbitevékenység során kevés energiaráfordítással biztosítható egy négytagú család éves mézfogyasztása.

Budapest területén számos kisebb nagyobb méhészet működik évtizedek óta kertvárosi környezetben. A méhtartást az önkormányzatok nem tiltják, sőt van, ahol kifejezetten büszkék is rá, mutatja ezt az is, hogy az elmúlt tíz évben megkétszereződött a méhcsaládok száma az említett városokban. Bécsben több mint hatszáz méhész tart több mint ötezer méhcsaládot leginkább kedvtelésből, a város határain belül. Ez nagyjából 200 millió méhecskét jelent, amit a városlakók tolerálnak. A város ideális élőhely a méheknek, rengeteg kert, park, fasor, útszéli zöld terület, virágláda és zöld háztető van, ahol virágok biztosítják folyamatosan a nektárt. A városi klíma ráadásul néhány fokkal melegebb, mint a vidéki, ami szintén kedvező a méhek számára, az itt gyűjtött méz minősége pedig semmivel sem marad el a vidéken gyűjtött mézétől.

Borítókép: Smithsonian Magazine