“Mélyen hiszek az interdiszciplinaritásban”

Mikor és hogyan szerzett tudomást a doctor et professor honoris causa címről? Mi volt az első reakciója?
A kinevezésről közvetlenül Borhy professzortól értesültem, aki volt olyan kedves, és 2024. december 18-án telefonon tájékoztatott. A hír meglepetésként ért – olyan volt, mint egy korai karácsonyi ajándék. Nem számítottam arra, hogy egy olyan rangos egyetemtől, mint az ELTE, ilyen magas kitüntetést kapok, így egyszerre voltam meglepett és hálás az intézménynek, amely ezt megadta nekem és Borhy László rektor úrnak. A kitüntetés ráadásul különleges időpontban érkezett, hiszen kilenc évnyi szolgálat után most búcsúzom a Zaragozai Egyetem rektorhelyettesi posztjától, és elérve a nyugdíjkorhatárt, várom a professor emeritus kinevezésem. 

Igazán kiváltságosnak érzem magam, hogy egész életemet egy olyan szakmának szentelhettem, amelyet szenvedélyesen szeretek:

diákok generációit oktatni és izgalmas témákat kutatni önmagában is nagyon hálás dolog,

amit senki nem az elismerésért végez. De ha ráadásul egy olyan neves egyetem, mint az ELTE, is érzékel a munkámban némi érdemet, akkor a kör bezárul...

Mikor és hol végezte egyetemi tanulmányait? Kik voltak a professzorai?
A Zaragozai Egyetemen szereztem 1977-ben történelemből alapdiplomát, majd 1979-ben doktoráltam. Nagyszerű professzoroktól tanulhattam, köztük édesapámtól, Antonio Beltrán professzortól, aki bevezetett az epigráfiába, a numizmatikába és a régészetbe; valamint Serafín Agud professzortól, aki a görög nyelv és a nyelvészet iránti szeretetemet alapozta meg. Doktori disszertációmat apám és a Complutense Egyetemről José María Blázquez, a spanyol ókortörténészek első generációjának befolyásos tagja vezetésével készítettem.

Az egyetemen alapos képzést kaptam a klasszikus világgal kapcsolatos valamennyi tudományban, a filológiában éppúgy, mint a történetben. Itt alakult ki mély hitem az interdiszciplinaritásban, ami végigkísérte pályámat, és diákjaimba is igyekeztem belenevelni. Szerencsés vagyok, mert Zaragozában nagyszerű tudósokkal dolgozhattam együtt – köztük Francisco Marcóval és Francisco Pinával –, és lehetőségem nyílt létrehozni egy nagyszerű  kutatócsoportot az ókori történelem és epigráfia tanulmányozására, ennek több tagja ma már más spanyol és európai egyetemeken tanít. Ez a kutatócsoport kétségtelenül az egyik olyan dolog, amire szakmai szempontból a legbüszkébb vagyok.

Az ókortörténeten belül pontosan mi a szakterülete? És hogyan kapcsolódik a nemzetközi ókorkutatáshoz?
Leginkább az ókori epigráfiai kultúrák, valamint Hispania és a római Nyugat-Meditterráneum története foglalkoztat, különösen az öntözés, de érdekel a numizmatika és az ókori földrajz is, különösen idősebb Plinius, Sztrabón és Ptolemaiosz munkái.

Kutatócsoportom, a TITVLVS az ókori paleoeurópai, paleohispán és római epigráfiai kultúrák multidiszciplináris tanulmányozásával foglalkozik, ezeket a tudás és a kommunikációs gyakorlat organikus rendszereiként közelítjük meg, amelyek a nyelvet, az írást és a támogatást ötvözik üzenetek rögzítése, továbbítása érdekében jól meghatározott társadalmi és ideológiai kontextusokban.

A feliratokat tehát nemcsak történeti és nyelvészeti forrásként, hanem közösségi médiumokként is vizsgáljuk,

figyelmet fordítva a különböző ókori íráskultúrákban és írásbeliségekben betöltött szerepükre. Elkötelezettek vagyunk a nyílt tudomány és az európai kulturális örökség e fontos részének megőrzése és a modern európai kulturális diskurzusba való integrálása mellett, múzeumokkal, iskolákkal, kulturális intézményekkel és technológiai vállalatokkal működünk együtt. 

A nemzetközi kapcsolatok az egész pályámat végigkísérték: külföldi kutatóutak, közös publikációk, hálózatok, tudományos együttműködések (például az ELTE-vel), sőt az elmúlt kilenc évben a Zaragozai Egyetem nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettese is voltam. Különösen büszke vagyok arra, hogy e pozíciómban hozzájárulhattam az európai egyetemek egyik szövetségének, az UNITA-nak (Universitas Montium) a létrehozásához.

Meggyőződésem, hogy

az egyetemeknek alapvető szerepük van az európai értékek megszilárdításában.

Ezek az értékek olyan életvitelt alakítottak ki, amely egyensúlyban tartja az egyéni szabadságot és a szociális védelmet, erre a világ más régióiban nehéz példát találni. Ma, amikor az akadémiai szabadságot egyes egyetemeken minden korábbinál nagyobb veszély fenyegeti, vigyáznunk kell azokra az értékekre, amelyekre az Európai Unió és az Eötvös Loránd Tudományegyetem is épül.

Kik azok a professzorok, akik leginkább befolyásolták tudományos pályafutását?
Mint mondtam, a Zaragozai Egyetem professzorai nagy hatással voltak rám, különösen édesapám, Antonio Beltrán és mindazok, akikkel később együtt dolgoztam az Ókortudományi Tanszéken. Később számos spanyol és külföldi kollégával dolgozhattam együtt, akiktől szintén sokat tanultam. Ha azonban még két kutatót kellene mesteremként megneveznem, Jürgen Untermannt (Köln) és Alföldy Gézát (Heidelberg) mondanám. Mindkettőjüknek nagy hálával tartozom, hiszen két fő kutatási területemhez, a paleohispanisztikához és a római epigráfiához való hozzáállásomat erősen befolyásolták.

Melyek azok a külföldi egyetemek, ahol ösztöndíjasként, vendégelőadóként vagy vendégprofesszorként szerzett tapasztalatokat?
A diploma megszerzése után többször kutattam Németországban, mind a müncheni Kommission für Alte Geschichténél Armin Stylow-nál (aki szintén erősen hatott rám), mind a Heidelbergi Egyetemen Alföldy Géza professzornál. Később az Oxfordi Egyetem és a párizsi École normale supérieure vendégprofesszora voltam, és különösen sokat jártam Rómában.

Milyen kötődése van Magyarországhoz, Budapesthez és az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez? Mikor járt itt először?

Az ELTE egyike azon külföldi egyetemeknek, amelyekkel volt szerencsém együttműködni.

Először az 1990-es években jártam itt, 2002-től pedig akadémiai csereprogramok keretében tanítottam itt. A Zaragozai Egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyetteseként az elmúlt időszakban módomban állt az ELTE-vel való kapcsolatok erősítése, valamint az UNITA-n keresztül a CHARM-EU szövetséggel való együttműködésre, ez utóbbinak az ELTE is tagja.

Vannak olyan jelentős magyar ókortörténészek, akik nagy hatással voltak a pályájára? Hogyan került kapcsolatba velük, a munkásságukkal?
Pályám kezdeti szakaszában nagy hatással voltak rám olyan  magyar mesterek munkái, mint a már említett Alföldi András, később pedig Mócsy András, akitől a római provinciák történetének epigráfiai megközelítéséről tanultam sokat. Sokat tudtam meg a keltákról Szabó Miklós tanulmányaiból, őt egyik tanítványával, Borhy Lászlóval való szoros kapcsolatom révén ismerhettem meg, sőt részt vehettem egy neki szentelt rendezvényen is. 

Kik azok a magyar ókortörténészek, akikkel jelenleg is kapcsolatban áll?
Az általam korábban említett magyar kutatókon kívül a már elhunyt Lőrincz Barnabással névtani vizsgálatokat folytattam, Jerem Erzsébettel a FERCAN kelta tanulmányok hálózatának keretében, Németh Györggyel epigráfiai kérdéseken dolgoztam, Borhy Lászlóval pedig – akivel először Heidelbergben, Alföldy Gézánál találkoztam – 1989 óta gyümölcsöző az együttműködésünk, és szoros barátság fűz össze.