Mi befolyásolja a jószágok árának alakulását?
Eugene F. Fama, Lars Peter Hansen és Robert J. Shiller az eszközárak empirikus vizsgálatában elért eredményeikért kapták az idei Nobel-díjat. Miért úttörő jelentőségűek a kutatások?
A közgazdaságtan egyik klasszikus kérdése annak megértése, hogy a jószágok árának alakulását mi befolyásolja. A kérdésre a „klasszikus” jószágokkal (például a könnyen megismerhető minőségű fogyasztási cikkekkel) kapcsolatban a közgazdaságtannak elég alapos válaszai vannak a piac szerkezetét, a piaci keresletet és a kínálatot meghatározó összetevők elméleti és empirikus vizsgálatán keresztül. A pénzügyi eszközök (például a részvények, kötvények) árazása azonban sajátos, hiszen itt az egyik, ha nem a fő motívum, ami az árakat meghatározza, az arra vonatkozó vélekedés, hogy hogyan fognak ugyanezek az árak a jövőben alakulni. Az idei Nobel-díjasok közül ketten ezen a téren bővítették tudásunkat. Hansen pedig egy – ezen és más téren is – nagy haszonnal alkalmazott ökonometriai becslési módszer megalkotója.
Meglepte-e a szakmát a díjazottak névsora, vagy számítani lehetett az elismerésre?
Nevük évek óta fel-felbukkant a Nobel-díj esélyeseinek sorában, Fama 2005-ben elsőként, Shiller pedig 2009-ben kapta meg a pénzügyi közgazdaságtan egyik legjelentősebb díját, a Deutsche Bank díjat. Hármójuk kombinációja meglepetés talán, hiszen Shiller és Fama a nagyközönség által is ismerten vitában állnak azzal kapcsolatban, hogy vannak-e eszközár-buborékok, és mi a teendő velük kapcsolatban.
Kik foglalkoztak eddig hasonló problémákkal?
A területtel régóta foglalkozik a közgazdaságtan: Daniel Bernoulli 1738-as, latin nyelvű tanulmányát szokták az első fecskének tekinteni. A nemrég az ELTE-n is vendégelőadást tartott Robert Engle 2003-ban kapott Nobel-díjat olyan ökonometriai módszerek kifejlesztéséért, amikkel ezt a területet is vizsgálta, William Sharpe, Harry Markowitz és Merton Miller 1990-ben, Franco Modigliani 1985-ben kaptak közgazdaságtani Nobel-díjat pénzügyi közgazdaságtani kutatásaikért.
A piaci eszközök árának alakulása egy átlagos háztartás döntéseit is befolyásolhatja, legyen szó ingatlanvásárlásról vagy megtakarításokról. Az empirikus kutatások tehát mindennapi életünkre vannak hatással – jól értelmezem a megállapítást?
Messzemenően. Egy példa: az a tény, hogy azok, akik a tőzsdén akarják befektetni megtakarításaik egy részét, nemcsak közvetlenül a részvények közül válogathatnak, hanem viszonylag alacsony pluszköltségű, ún. indexkövető alapok közül is, amelyek közvetlenül kapcsolatba hozhatók Fama cikkeivel.
Milyen kérdések megválaszolatlanok még ezen a területen?
Sok kérdés vár még válaszra. Egy összetett, csak részben tudományos, legalább annyira közpolitikai dilemma, amelynek megválaszolásához még sok részkérdés megválaszolatlan, az előbb már említett eszközár-buborékok (Az eszközárak fundamentumoktól elszakadó, hosszú távon fenn nem tartható dinamikájú emelkedése, amelyet rendszerint a várakozások megfordulása és az eszközárak zuhanása követ) kérdése: dolga-e a gazdaságpolitikának, és ha igen, mikor és hogyan a – hosszú távon fenntarthatatlan – áremelkedés reményében vásárolt, és ezért valóban emelkedő eszközáraknak megálljt parancsolni és „kipukkasztani” a buborékot? Vannak olyan elemzők, akik szerint, ha jobb válaszaink lettek volna erre a kérdésre, a 2008-as válság is megelőzhető lett volna.
A közgazdasági Nobel-díjasokról szóló angol nyelvű sajtóanyag itt olvasható.