Mi épült az alapokra?
A nagyszabású kutatás, melyben a kar szinte minden tanszékéről aktív részt vállalnak, arra irányul, hogyan tud az egyes szakjogágakban, illetve a bírói gyakorlatban érvényesülni a 2012. január 1-je óta hatályos új Alaptörvény. Ahogy a rendszerváltó alkotmányozás eredményei az 1990-es évek első felétől magukkal hozták a jogági alkotmányosodást, úgy az Alaptörvény is változásokat idézett elő a szakjogági szabályozásban és bírói gyakorlatban. A kari kutatási program az alkotmányjogon túli változásokat és komplex hatásokat térképezi fel. Mint Menyhárd Attila dékán, egyetemi tanár köszöntőjében elmondta, ilyen széleskörű kutatás még nem folyt az Állam- és Jogtudományi Karon. A kutatási program szervezője, Chronowski Nóra tanszékvezető, egyetemi docens örömét fejezte ki, hogy a kari kutatás eddigi eredményeiről rendezett műhelybeszélgetésre a legkülönbözőbb területekről igen sokan vállaltak előadást. Arra kérte a felszólalókat, azt válaszolják meg, hogy szűkebb szakterületükön az utóbbi öt évben történt-e az Alaptörvénnyel kapcsolatba hozható pozitív vagy negatív lényegi változás, illetve volt-e ennek hatása az adott jogterület jogalkalmazói gyakorlatára. A különféle szakjogágakat képviselő 7 témacsoportba sorolható 17 előadás alapján meglehetősen vegyes kép rajzolódott ki az Alaptörvény hatásáról.
Voltak, akik arról számolhattak be, hogy az új alkotmány meghozta a szükséges változást a szakjogban is. A párkapcsolatok és a szülő-gyermek viszony családjogi szabályozására fókuszáló Szeibert Orsolya például úgy ítélte meg, hogy a Ptk. 2016 júliusában hatályba lépett családjogi módosításai világosan az Alaptörvényhez kapcsolódtak: mind a nagykorú gyermeknek szülőjével szemben fennálló tartási kötelezettsége, mind a személyiségi jogok védelme terén megerősítést nyertek az Alaptörvényben foglaltak. Hasonlóan vélekedett Hoffman István, aki elmondta, hogy az Alaptörvény jelentős változást hozott a szociális rendszerben: a biztosítási elvet erodálva egyre nagyobb jelentőségre tett szert a rászorultsági elv, amely gyakran az ellátások mértékének a csökkentésével is együtt járt. Az Alaptörvény felhatalmazása alapján a rászorultsági elven belül egyre nagyobb szerepük lett az ellátott érdemességét is vizsgáló rendszereknek. A változások végső soron rendszerszerű átalakulásokat eredményeztek a magyar szociális jogban. Kecső Gábor szerint az Alaptörvény hatása az államháztartási jogra elsősorban az eladósodás korlátozására vonatkozó szabályozásban jelent meg.
Mások aggályukat fejezték ki amiatt, hogy szakterületükön az Alaptörvény hatása még mindig késlekedik. Szemesi Sándor például a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos alaptörvényi változások hatását vizsgálta a bírói gyakorlatban, s úgy látta, hogy az elsősorban még mindig az Alaptörvény előtti standardokat alkalmazza. Papik Orsolya a GMO-mentes mezőgazdaság alaptörvényi követelményét vizsgálva szintén azt állapította meg, hogy az a magyar mezőgazdaság számára jó brand lehet, gyakorlati hatása azonban kevéssé mérhető egyelőre. Antal Attila arra az ellentmondásos helyzetre hívta fel a figyelmet, hogy miközben igen jelentősen bővültek az alkotmányos környezetjog lehetőségei, tulajdonképpen nem maradt olyan jogalkalmazó a rendszerben, amely élne az Alaptörvényben lévő alkotmányos környezetjogi potenciállal.
Egyes esetekben következményekről tudtak beszámolni a kutatók. Nagy Marianna az Alaptörvényt a helyi önkormányzatok szempontjából vizsgálva mutatott rá azokra a nehézségekre, melyek az önkormányzatok erős centralizáltságából fakadnak.
Elhangzott olyan beszámoló is, mely szerint éppen a szakjogágnak kell megtennie azt, amit az Alaptörvény elmulasztott. A szövetkezeti jog felől közelítve Réti Mária elmondta, hogy az alaptörvénybeli konkrét alapok hiánya azt a követelményt támasztja, hogy a szövetkezet speciális jogi természetére vonatkozó rendelkezéseket egyértelmű szabályozási tartalommal alkossa meg, annak gyakorlati alkalmazhatóságára is figyelemmel. Bonyolultabb problémára irányította a figyelmet Kabódi Csaba, aki a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kapcsán mondta el azt, hogy bár az Alaptörvény „első olvasatra” nem jelent problémát, intézményesíti az életfogytig tartó szabadságvesztést, a valóság, a végrehajtás rendje már nem aggálymentes, s arról is beszélni kell, hogy a biztonsági megfontolásoknak megfelelő elkülönítési szabályok az évek múlásával várhatóan kikezdik az Alaptörvény III. cikkében vállalt kötelezettséget, megsértik az embertelen bánásmód tilalmát is, vagyis az Alaptörvényen is módosítani kell.
A kari kutatás egyelőre továbbfolyik, s ahogy Chronowski Nóra összefoglalójában jelezte, eredményei a kutatás lezárását követően könyv formájában hozzáférhetőek lesznek.