Mi van az egyetemi rangsorok mögött?

Az elmúlt negyedszázadban a felsőoktatási intézményi teljesítmény kommunikációjának világszerte népszerű formáivá váltak a különféle egyetemi rangsorok. Magyarországon húsz évvel ezelőtt indult el az első teljeskörű, országos kitekintésű ranking, a UnivPress Ranking, amelyet ma az ELTE Felnőttképzés-kutatási és Tudásmendzsment Intézetében működő Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoport gondoz, és a HVG Diploma különszámában jelenik meg.

A kutatócsoport 2021-ben webinárium-sorozatot indított, ahol folytatja a konzultációt a módszertani megfontolásokról, tanulságokról. A Mi áll a rangsorok mögött? címmel megtartott február 3-i online eseményen közel 50 fő vett részt a felsőoktatás széles spektrumát képviselve. A bevezetőt Szabó Fruzsina, a HVG/Eduline munkatársa tartotta, majd három előadás hangzott el.

Czirfusz Dóra survey statisztikus előadásában bemutatta, hogy míg az elmúlt hat évben a hallgatói kiválóságot mérő indikátorok változatlanul jelentek meg a rangsorkészítés módszertanában, addig az oktatói kiválóságot mérő indikátoroknál a súlyozásban történt módosítás 2018-tól. Mint elmondta, vannak olyan intézmények, amelyek az elmúlt hat évben stabilan tartották a pozíciójukat a súlyozás megváltozásának ellenére, míg más intézmények jelentős kilengéseket mutattak az évek során, ami nem köthető egyértelműen a módszertan megváltozásához, sokkal inkább az alapadatokban bekövetkező változásokra vezethető vissza. Kiemelte,

a rangsorhelyezést legnagyobb mértékben a minősített oktatók száma képes előremozdítani,

ezen belül a PhD-fokozattal, a DLA-minősítéssel, valamint az MTA doktora címmel rendelkező oktatók számának növelése javíthat jelentősen a pozíción.

A rangsorok nem tudják megragadni a felsőoktatás több aspektusát (a szakmai minőség egyes elemeit, a hallgatói szocializációt, vagy a tudományterületből származó különbségeket) – hívta fel a figyelmet Fábri György habilitált egyetemi docens. Lehetséges új értelmezési szempontként gyakran jelenik meg például a munkaerőpiaci visszajelzések, a presztízs, valamint a hallgatói elégedettség – ám ezek alkalmazása komoly módszertani akadályokba ütközhet. Az előadó a felsőoktatás környezetében és rendszerszinten végbemenő változásokat, illetve azok rangsorhelyezésekre gyakorolt hatását is elemezte. A kihívások között említette például a modellváltást, a fennmaradó Budapest-centrikusságot, valamint a növekvő nemzetközi láthatóság iránti igényt.

A tudományos teljesítmény a nemzeti szintű rangsorokban kisebb mértékben jelenik meg, mint a nemzetköziekben

 – mondta Soós Sándor egyetemi adjunktus, aki négy kérdéskört tart fontosnak a tudományos teljesítmény mérése kapcsán: az indikátorokat, az összemérhetőséget, az adatforrásokat (pl. WOS, Scopus, MTMT), valamint a mutatószámok érvényességét. Mint jelezte, javíthatja az összemérhetőséget egyrészt olyan mutatók választása, amelyek kezelik a tudományterületi különbségeket, másrészt a tudományterületi szinten való összehasonlítás, továbbá az intézményi profilok alapján kialakított csoportokban történő összemérés is. A publikációs teljesítmény mérésével kapcsolatban az előadó felhívta a figyelmet,: bár a tényleges publikációs hatásban nincs jelentős eltérés az egyes intézmények között, a rangsorolás következtében apróbb eltérések felnagyítódnak.

Az előadások után felkért hozzászólók, Lukács Eszter, a Széchenyi Egyetem rektorhelyettese, Gulácsi László, az Óbudai Egyetem rektorhelyettese, Vass László, a Budapesti Metropolitan Egyetem korábbi rektora osztották meg gondolataikat, hangsúlyozva, hogy a felsőoktatási rangsorokra elsősorban marketing eszközként érdemes tekinteni az intézményi stratégia kialakítása során, és nem indikátorként.

A sorozat következő, február 25-i eseményén az előadók arra keresik a választ, kikkel érdemes összemérni a magyar egyetemek globális ranking-helyezéseit. A webináriumhoz a Zoom felületén lehet csatlakozni.

Forrás: ELTE PPK