Miért a díszes hímeket preferálják a nőstények?
Miért van a pávakakasnak díszes faroktolla, mire jó a szarvasok agancsa, miért olyan sokszínű a pillangó? Az állatvilágban használt jelzésrendszerek, vagyis a szignálok sokszínűsége régóta foglalkoztatja az embereket, hiszen első látásra ezeknek a meghökkentő díszeknek kevés haszna van. A modern evolúcióelmélet atyja, Charles Darwin szerint a pávakakasnak azért díszes a faroktolla, mert a nőstények a díszes hímekkel szaporodnak szívesebben. Darwin ezt nevezte el szexuális szelekciónak, arra azonban nem adott választ, hogy miért pont a díszes hímeket részesítik előnyben a nőstények.
Ennek vizsgálata egy időre háttérbe szorult, helyette pedig nagyobb teret nyert a génszemlélet, amelyet Richard Dawkins Önző gén című könyve tett világszinten is ismertté. Ennek lényege, hogy az egyedek nem a saját maguk, hanem a génjeik érdekét képviselik, ami viszont magában hordozza a csalás lehetőségét. Ha például egy hím egyed előnyt tud szerezni a génjei számára azzal, hogy megtéveszti a nőstényt, akkor miért ne tenné meg? Dawkins a kommunikációs kölcsönhatásokat manipulátorok és gondolatolvasók párbajaként írta le, és arra a nem túl optimista következtetésre jutott, hogy a szignálok többsége manipulatív, vagyis a szignálból nem lehet következtetni az állat rejtett tulajdonságaira, például a rátermettségére.
Amotz Zahavi elegáns módon kapcsolta össze a két problémát. Állítása szerint a nőstények azért preferálják a díszes tollú hímeket, mert ezek a díszek pazarlóan költségesek, és ezt a költséget csak a rátermett egyedek engedhetik meg maguknak. Egy kevésbé jó génekkel megáldott,
rosszabb kondícióban lévő egyednek nem éri meg a költséges szignált fenntartani.
Zahavi ezt elnevezte "hátrány elv"-nek, s szerinte a szignálok költsége tartja fenn azok őszinteségét. Nem arról van szó, hogy ezeknek a jellegeknek nincs haszna, hanem arról, hogy a túlélés szempontjából hátrányosak (költségesek), viszont a szaporodás szempontjából előnyösek (hiszen itt is a darwini szexuális szelekcióról van szó).
Zahavi nagyvonalúan azt állította, hogy a természetben megtalálható összes szignál a hátrány elv alapján működik, azaz őszinte és pazarló. A biológusok el is kezdték kimérni a szignálok (evolúciós) egyensúlyban látható költségét. Azonban hamar arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb esetben nem figyelhető meg pazarló költség. Ezzel párhuzamosan több elméleti modell is igazolta, hogy egy őszinte szignálnak egyáltalán nem kell költségeseknek lennie az evolúciós egyensúlyban. Ezek a modellek azonban igen speciális helyzeteket írtak le és így nem volt egyértelmű, hogy mennyire általános a belőlük levonható kritika.
A BME, az ELTE, az ÖK Evolúciótudományi Intézet és a Konrad Lorenz Institute kutatói a BMC Biology szaklapban megjelent tanulmányukban általános megoldóképletet adtak, melynek segítségével minden esetben ki lehet számolni az őszinte egyensúly lehetséges állapotait. Eszerint
az őszinteségnek egyáltalán nem feltétele az egyensúlyban fizetett szignálköltség,
létezhet ugyanis olyan őszinte egyensúly, ahol a szignál őszinte és költségmentes (ingyen van), esetleg az őszinte szignál még plusz hasznot is hoz a szignált használó egyed számára (negatív költség). A költség tehát nem az őszinte egyedet terheli, a csalás költsége az, ami igazán számít. Ezzel a kutatók közvetlenül cáfolták meg a több mint 50 éves hátrány elvet.
Közgazdaságtani példán bemutatva: a hamis bankjegy nem őszinte szignál, de hogy mégis őszinte legyen a pénzhasználat, ahhoz nem a Nemzeti Banknak kell extra költséget viselnie, hanem a bankjegyhamisítás potenciális költségét kell növelni. A büntetésnek nagyobbnak kell lennie, mint a hamisításból származó nyereség. A pávakakas példájára visszatérve egy jó génekkel rendelkező hím számára az ő látványos tolldísze lehet olcsó (mert hatékonyan tudja előállítani), és mégis őszinte lesz a szignál, ha a potenciális csaló számára viszont költséges ugyanez a dísz.
Azt már korábbi modellekből is lehetett tudni, hogy az őszinteséghez a csalás költsége számít. Jelen kutatás újdonsága, hogy ezt a tudást egy korábban nem létezett általános képlet formájában prezentálja. A kutatás eredményeinek segítségével válaszolni lehet Darwin eredeti kérdésére: miért a díszes hímeket preferálják a nőstények? Mindezt anélkül, hogy feltételezni kellene a hímek „pazarló” költését. Mint minden, amit a darwini szelekció formál, az őszinteség is a hatékonyságról szól: az őszinte egyedek nem pazarlóak, hanem hatékonyak.
Forrás: ELTE Biológiai Intézet
Borítókép: Freepik