Miért együnk hazait?
A világszerte új jelenségnek számító alternatív élelmiszer-rendszerek (például közösségi kertek, tetőkertek) az elmúlt évtizedekben terjedtek el. A kistermelői piacok, zöldségdoboz-rendszerek és bevásárlóközösségek közös jellemzője, hogy csökkentik a távolságot a termelő és a fogyasztó között: a gazdálkodók biztosabb megélhetést,
a vásárlók megbízható helyről származó, jó minőségű élelmiszert kapnak.
A kistermelőkre építő programok legnagyobb elköteleződést igénylő, kockázatmegosztáson alapuló formája az ún. közösség által támogatott mezőgazdaság (Community Supported Agriculture, CSA), amelyben a vásárlók előre megállapított havidíjat fizetnek, a szezonális, frissen szedett, vegyi anyagoktól mentes zöldségeket és gyümölcsöket pedig jellemzően egy otthonukhoz közeli átvevőhelyen kapják meg.
Ezek a zöldségközösségek nem csak környezetvédelmi szempontból előnyösek, jótékony hatásukat a fizikai egészségre már korábbi kutatások kimutatták, egyes tanulmányok pedig a szociális és spirituális aspektusokat járták körbe. Birtalan Liliána alkalmazott egészségpszichológus doktori munkájában kollégáival új oldalról közelített a témához: azt vizsgálta, hogy ez a fajta gondolkodás hogyan járul hozzá az egészséges életmód kialakításához, és feltárta azokat az élelmiszer-fogyasztási stratégiákat is, amelyeket a közösségek tagjai fejlesztettek ki egészségük előmozdításában.
Az ELTE PPK kutatója az egyik első és egy újabb keletű magyar CSA tagjainak körében folytatott kvalitatív vizsgálatot, amelynek során 35 fővel készített személyes élményekre fókuszáló interjút. Az eredmények szerint a CSA-tagok négy okból részesítik előnyben a hazai élelmiszereket: egészségformáló hatásúnak tartják a zöldség származási helyét, termelési folyamatát, érettségi fokát és azt is, milyen saját belső erőforrásokat kell megmozgatni az előállításához.
Az interjúkból kiderült, hogy a CSA-k befolyásolják a tágabb értelemben vett élelmiszerkörnyezethez (élelmiszerbolti bevásárlás, munkahelyi menza) való viszonyulást, és új igényeket hívnak életre a vásárlás körülményeivel (csomagolásmentesség) szemben. A megkérdezettek szerint a közösségi gazdálkodás egyik legnagyobb előnye a hipermarketekkel szemben, hogy itt lehetőség van kiegészítő információk beszerzésére is. A CSA-k hatására
a tagokban az élelmiszerhez kapcsolódó énkép is megerősödik:
akik kezükbe vették táplálkozási szokásaik irányítását, magabiztosabbá váltak. A kutatás résztvevői pozitívumként emelték ki a közösséghez tartozás élményét is.
A kutatás Machteld Huber és kollégái (2011) elméletére épült, amely szerint az egészség képesség. A zöldségközösségi szemlélet alkalmazkodást és önszabályozást hirdet, így az étkezésen túl is segíthet a nehézségekkel megküzdeni. A kutatók szerint akár az egészségügyben is hasznosíthatók lennének tapasztalatai.
Birtalan Ilona Liliána, Neulinger Ágnes, Bárdos György, Rigó Adrien, Rácz József és Boros Szilvia tanulmánya itt olvasható.
Forrás: ELTE PPK
Fotó forrása: Nők Lapja