Milyen folyamatok játszódnak le érintés hatására az agyban?
A szociális viselkedés bonyolult, több érzékszervet magába foglaló érző bemeneteket igényel (tapintás, látás, hallás, szaglás). A neurobiológusok már korábban azonosították, hogy a tapintással szerzett információ az agy talamusz nevű területén átkapcsolva a nagyagykéregben tudatosul. Ugyanakkor felmerült, hogy a társaink felől érkező ingerekről az agy más módon is tudomást szerez, hiszen a kellemes érzés tudatosulás nélkül is megjelenik, nincs szükség arra, hogy annak pontos helyére koncentráljunk.
Az érintés tudatosulás nélküli mechanizmusának megismerése céljából Dobolyi Árpád egyetemi tanár vezetésével vizsgálat folyt, amelyben a Semmelweis Egyetem, az ELKH Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet és a Heidelbergi Egyetem is részt vett. A kutatás eredményei a Current Biology hasábjain jelentek meg, a közlemény első szerzője Dobolyi Árpád doktorandusza, Keller Dávid volt.
A kutatók rámutattak, hogy a talamuszból közvetlenül
a hipotalamuszba vezető idegpálya fontos szerepet játszik az érintés információjának feldolgozásában,
és ez az idegpálya a parathormonszerű neuropeptidet (PTH2) használja idegi átvivőanyagként. Eredményeik hozzájárulhatnak olyan terápiás szerek fejlesztéséhez, melyek segíthetik a szociális viselkedési formák kialakítását.
„A kutatás megmutatta, hogy a fajtársak felől érkező tapintási ingerek más módon processzálódnak az agyban, mint az élettelen tárgyak által keltett ingerek. A két pálya a talamusz területén elválik egymástól. A fajtársak által aktivált agyi mechanizmusok közvetlenül is elérik a hormonális és vegetatív válaszok kiváltásáért, valamit a jutalomérzetért felelős hipotalamikus régiókat – mondta Dobolyi Árpád, az Élettani és Neurobiológiai Tanszék egyetemi tanára.
A kutatócsoport nőstény patkányokban, alomtestvérekben modellezte a társas érintkezést, és derítette fel a kapcsolódó idegpályát, valamint a folyamat molekuláris hátterét. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy bizonyos neuropeptidek döntő szerepet játszanak a krónikus viselkedési elszigeteltséghez kapcsolódóan.
„Ha ismerjük ezeket az idegpályákat és mechanizmusokat, hosszú távon jobban megérthetjük, miért kerüli valaki a fizikai kontaktust, és ezt esetleg megelőzhetjük, az egyén számára kedvezően befolyásolhatjuk. Természetesen ez még a távoli jövő, de a kutatással közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük, hogyan reagál agyunk és ezáltal a szervezetünk a tapintásra, milyen agyi területek aktiválódnak, ha megérintenek minket” – összegezte az eredményeket Dobolyi Árpád.
A kutatás teljes háttere elérhető az ELTE TTK oldalán.