Minden, mindenhol, mindenkor – A nanoműanyagok a biológiában

A „nano” szó hallatán egyből a kedvenc Marvel-filmünk, vagy valami szuper tudományos újdonság jut az eszünkbe, amelytől titkon reméljük, hogy megváltoztatja a világot. A mikro- és nanoműanyagokról ez utóbbi valóban elmondható, de nem pont úgy, ahogy sokan azt remélnénk.

De akkor tisztázzuk is: mik azok a nanoműanyagok?

A kategóriát többen, többféleképpen értelmezik, de nagy általánosságban elmondható, hogy a 0,1 µm-es átmérőnél kisebb műanyag anyagú részecskéket és anyagtöredékeket soroljuk ide. Szemléltetésül ez 1000-szer kisebb, mint egy átlagos emberi hajszál átmérője.

Oké, de honnan is jönnek ezek a valamik?

A második világháború óta drasztikus mértékben megnőtt az emberiség által előállított műanyagok mennyisége. Jelenleg évi mintegy 400 millió tonnát állítottunk elő. Ez sok… nagyon sok. Főleg annak a függvényében, hogy évente ennek mindössze a 9%-át hasznosítjuk újra.

Akkor a nano a nagyon kicsi műanyagtermékekre értendő?

Nem igazán. A nanoműanyagok leginkább a szemétbe került műanyagokból szakadnak le a különböző környezeti hatások miatt, és addig töredeznek, amik el nem érik a nano mérettartományt. Nagyon sokféle helyen kimutatták már őket. Például találtak már nanoműanyagot a Déli-sarkon és a Mariana-árok mélyén is. De számos állatfajban megtalálták már ezeket a részecskéket lerakódva.

És gondolom, mivel minden második tárgy a környezetünkben tartalmaz műanyagot, az emberi szervezet is ki van téve ezeknek?

Az biztos. Szájon át, bőrön keresztül és légzés útján is a szervezetünkbe kerülhetnek ezek a kicsi részecskék.

Hát ez biztos nem jó.

Hát nem. Többféle hatását is leírták már a nanoműanyagoknak állatkísérletekben és emberi vizsgálatokban is. Kimutatták őket szinte az összes emberi szövettípusban, többek között a méhlepényben is. Legtöbbször gyulladásos folyamatokat indítanak el a szervezet különböző pontjain. És most már azt is tudjuk, hogy az emberi agyba is bejuthatnak, ami egy újabb veszélyforrást jelenthet.

Köszi, Marci, hogy belém tettél még egy kis klímaszorongást, igazán nagy igényem volt erre.

Azért ennyire nem rossz a helyzet. A világ számos egyetemén és kutatóintézetében foglalkoznak a témakörrel, és próbálnak előállni újabbnál újabb módszerekkel a részecskék kiszűrésére vagy baktériumokkal történő lebontására. Valamint az is biztató hír, hogy a szervezetbe kerülő műanyagrészecskék jelentős része nem marad tartósan a szervezetben.

Na akkor most tisztázzuk: kell félni, vagy nem kell félni a nanoműanyagoktól?

Nehéz egyértelmű választ adni erre a kérdésre. Igen, a mikro- és nanoműanyagok jelen vannak a környezetünkben, és egyelőre számos megválaszolatlan kérdést vetnek fel. Ugyanakkor számos kutatás is létezik, amelyek a pont a lehetséges hasznosításukat vizsgálja. Talán elsősorban a hatásuk felmérése és megértése az elsődleges cél, mert ez szolgáltathat alapot a megoldások megtalálásához.

A kép a bioRender programban készült.