Mit tanulhatunk a hallgatók tanulására vonatkozó kutatásokból?

Lynn McAlpine, az Oxfordi Egyetem és a kanadai McGill Egyetem professzor emeritája, senior kutatója az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztály Pedagógiai Tudományos Bizottság Felsőoktatás-pedagógiai Munkacsoportjának együttműködésben megvalósuló Felsőoktatás-Pedagógiai Konferencia plenáris előadásán (What can we collectively learn from the research on student learning?) ehhez hasonló kérdésekkel ösztönözte a gondolkodást. Maga az előadása is példája volt annak, amiről beszélt: már apró változtatásokkal, módszertani tudatossággal is rengeteget tehetünk egyetemi oktatóként, hogy a hallgatóink sikeres tanulását előmozdítsuk. 

A konferenciacsomag mappájában, amit a regisztrációnál vehetett át minden konferenciarésztvevő, egy handout volt elrejtve. McAlpine professzor nem csak emlékeztetőnek szánta. Előadásának bevezetőjét annak a kérdésnek szentelte, hogy mik a feltételei a szignifikáns tanulásnak (Fink, 2003). Kitért rá, hogy a tanulás nem csak tények, adatok, elvek rögzítése, megértése és felidézése, az alapvető tudáson kívül hangsúlyos szerepe van az alkalmazásnak, a kritikai, problémamegoldó és kreatív gondolkodás fejlesztésének, a tanulás menedzselésének. A tudás integrációja az előzetes és akár más területeken szerzett tudáshoz történő illesztést jelenti, merthogy a tanulás nem valamiféle légüres térben megy végbe. A modell fontos alkotója a humán dimenzió, hogy tanulás közben magunkról és másokról is tanulunk. Nem mellékes kérdés, hogy mi az, ami igazán számít, mit tartunk értékesnek, így az emóciók és motivációk gondozására szintén figyelmet kell fordítani a tanítás és tanulás során. A tanulás tanulása segít jobb tanulóvá válni, tudatosabbnak lenni abban, hogyan épül a tudás, és elérni az önszabályozó tanulás magasabb szintjét. (A magyar terminológiát D. Molnár Éva alapján ismertetjük.) 

Ezután arról beszélt, hogy nem szabad alábecsülni a hallgató szűkebb-tágabb környezetét, amiben a tanulásnak végbe kell(ene) mennie. Az oktató, illetve az oktatók közössége több szinten is tud eszközölni olyan beavatkozásokat, amelyek által a hallgató számára megkönnyíthető a szignifikáns tanulás. McAlpine professzor ezen a ponton kérte, hogy a handoutot a hallgatóság saját ötleteinek lejegyzésére használja. 

Ön hogyan töltené ki a táblázatot? 

A saját válaszok lejegyzésével megindult a gondolkodás, és amikor azt kérte, hogy a mellettünk ülő koferenciarésztvevővel vitassuk meg az ötleteinket, elindult a párbeszéd is. Aki kicsit késve, ekkor érkezett a PPK aulájába, szemmel láthatóan találgatott, hogy hol járunk a programban, hiszen a plenáris előadás idejében élénk páros beszélgetésekbe csöppent. A pár perces megbeszélések után néhány ötlet kihangosítása és az előadó saját ötleteinek kivetítése következett, így mindenki összevethette saját megoldásait a többiekével és a professzorasszony ötleteivel. Az ötletek pedig dúsultak, a handout által nyújtott keret pedig segített a rendszerezésben. A professzorasszony szembesítette hallgatóságát azzal, hogy bár körülbelül ötvenen ülnek vele szemben, mégis sikerült aktivizálnia, gondolkodtatnia, a létszámtól függetlenül és gyakorlatilag technológiai támogatás nélkül is.

Végezetül álljon itt néhány példa, miképpen lehetünk hatással a hallgatók tanulására!

Kérdezéstechnika. Gondolja át, milyen gyakran tesz fel kérdéseket a hallgatóinak! Előre készül a kérdésekkel, vagy spontán teszi fel őket? Mire szokott rákérdezni? Hány másodpercet vár, mielőtt megválaszolja saját kérdését vagy felszólít egy hallgatót? (A témában ajánljuk: Interaktív prezentációk a Wooclap alkalmazással c. self paced kurzusunkat az ELTE oktatóinak.)

Multimodális tananyag. Használ e-learning rendszert, amiben a hallgatói többféle modalitásban is hozzáférhetnek a tananyaghoz? Készít audióanyagot, videót, szemléltetőanyagot, például ábrákat? (A témában ajánljuk: Online kurzustartalom készítése c. self paced kurzusunkat az ELTE oktatóinak.)

Értékelési rendszer. A hallgatók félév elején tudják már, hogy mit kell teljesíteniük a félév végére? Egy lapra teszi fel az egész féléves munka értékelését vagy alkalmaz több mérési pontot, formatív értékelést is? (A témában ajánljuk: Canvas: értékelési rendszer tervezése c. self paced kurzusunkat az ELTE oktatóinak.)

Tanulási eredmények. Világosan meg van fogalmazva, hogy a kurzus végére a hallgatók mit fognak tudni, mire lesznek képesek, milyen attitűdökkel fognak rendelkezni? A kurzus tanulási eredményeinek elérése lebeg a hallgatók szeme előtt? Megtörténik kurzusában a konstruktív összehangolás? (A témában ajánljuk: Tanulási eredmény alapú pedagógiai tervezés c. self paced kurzusunkat az ELTE oktatóinak előjelentkezésben.)

Oktatói megbeszélések. Az egy képzési programban tanító oktatók félév eleji és végi megbeszélései jobban megvilágítják, hogy a hallgató adott félévben mit tanul, milyen követelményekkel szembesül a többi óráján, mire lehet képes, milyen a leterheltsége, milyen kapcsolódások lehetségesek a különálló tárgyak között.

A konferencia az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztály Pedagógiai Tudományos Bizottság Felsőoktatás-pedagógiai Munkacsoportjának együttműködésben valósult meg.

Felhasznált és ajánlott források:

• D. Molnár, Éva (2013): A tanulás modern elméletei. In: Tudatos fejlődés. Az önszabályozott tanulás elmélete és gyakorlata. Akadémiai Kiadó, Budapest. 
• Fink, L. Dee (2003): Creating Significant Learning Experiences. An Integrated Approach to Designing College Courses. Jossey-Bass,  San Francisco.
• ELTE PPK: Aktív tanulás ösztönzése. URL: https://oktatotamogatas.elte.hu/aktiv-tanulas-osztonzese/ In: Oktató Támogatás Platform