Mítoszteremtések – fikció és történelem egybemosása

Judy Chicago Dinner Partyja (Vacsoraest, 1973-79) nagyszabású installáció, amely mitikus, fiktív és valós nőalakok nyugati kultúrában betöltött szerepét és egy alternatív történelem legitimitását ünnepli. A huszadik század egyik legfontosabb műalkotása 1979-es bemutatója után csaknem azonnal a feminista művészet ikonjává lett, ezzel együtt további párbeszéd és viták gyújtópontjává vált.

A mű maga egy rendkívül aprólékosan kivitelezett, háromszög alakú bankettasztal, amelyen 39 mitikus és történelmi nőalak személyre szabott terítékét helyezték el. Minden szereplőnek bonyolult technikájú és szimbolikájú, hímzett futó „ágyaz meg”, amelyen egy festett szeméremtest-motívummal díszített porcelán tányér foglal helyet. Az asztal szintén porcelán padozaton áll, amely további 999 nőnek állít emléket.

A mű egyben kutatási projekt is, jellegzetesen a „herstory” köreit járja, a hagyományosnak tekintett női médiumok (hímzés, porcelánfestés) mélységeit felmutatva – nem minden előzmény nélkül. A források és ösztönzések egyike, hogy Judy Chicago 1973-ben a tervezőgrafikus Sheila Levrant de Brettville-lel és a művészettörténész Arlene Ravennel együtt megalapították Los Angelesben a Feminist Studio Workshopot (később Womans Building), az első független, nők számára létrehozott művészeti iskolát, ahol az elmélet és gyakorlat személyre szabott, alternatív módszereit alkalmazták.

A Dinner Party Chicago történelmi revíziójának és víziójának a 60-as 70-es évek mainstream feminizmusának idején a domináns kulturális narratívákból kimaradt nők hiányának jelképe, mondhatni, mitikus műve lett. Aknai Katalin, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa előadásában a mű mitologikus gyökereiről, valós figurák mitologizálásáról és az alternatív történelmek korszakmítoszairól beszél.