„Nem könnyű kis női bohóság”

2017.03.09.
„Nem könnyű kis női bohóság”
A viselet- és divattörténet az elmúlt évtizedekben önálló diszciplínává vált: az ELTE Bölcsészettudományi Karán 2015-ben rendezett tudományos konferencián mutatták be a területet a design-, a sajtó- és kultúrtörténet vonatkozásai, valamint gender-, pszichológiai, és szociológiai szempontok alapján történészek, művészettörténészek és divattörténészek. A konferencia anyagából született tanulmánykötet bemutatóján jártunk.

A bemutató kerekasztal-beszélgetés résztvevői F. Dózsa Katalin muzeológus, művészettörténész, egyetemi tanár, Szatmári Judit Anna divattörténész, a Kaposvári Egyetem és a MOME oktatója és Vér Eszter Virág, az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék tanársegédje, a tanulmánykötet szerkesztői voltak. A Divat, egyén, társadalom című kötetet Fónagy Zoltán, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa ismertette.

Fónagy Zoltán köszöntőjében F. Dózsa Katalin bevezető írásából idézett, felhívva a hallgatóság figyelmét arra, hogy a divattörténet "nem könnyű kis női bohóság". Ahogy a megjelent kötet is mutatja, a téma rendkívül komplex: végighaladva az egyes szövegeken, arra lehetünk figyelmesek, hogy a divat története és annak vizsgálata számos más történettudományos területtel kapcsolatban van. A klasszikus történettudományok és a művészettörténet mellett érintkezik számos társadalomtudományi, technikatörténeti vagy épp pszichológiai diszciplínával. A téma megismertetéséhez és szituálásához – emelte ki Fónagy Zoltán – kiváló alapot ad F. Dózsa Katalin kötetnyitó tanulmánya, amely a viselettörténetet mint tudományt ismerteti, bemutatva annak intézményesülését. Ahogy a tanulmány szerzője hozzászólásában is kiemelte, szinte mindegy, hogy viselet- vagy divattörténetről beszélünk, mivel a két fogalom adja ki az egészet: a viselet magában foglalja a divatot, a divat pedig a viseletet. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a kötet nem a párizsi központú európai divatról, hanem az öltözködés meghatározó tendenciáiról szól.

Vér Eszter Virág történész és Borovi Dániel művészettörténész tanulmányai egyaránt a magyarok által különösen kedvelt Erzsébet császár- és királyné megjelenésével foglalkoznak, emelte ki a szöveges és képi források kapcsán Fónagy. Vér Eszter Virág szövege a kor öltözködési és vásárlási szokásait vizsgálja, míg Borovi Dániel a ma is széles körben ismert koronázási portrék kapcsán világít rá arra, hogy a képeken szereplő ruhák korábbi divat szerint valóak, vagyis a képek datálása csak megfelelő kritikával vehető hiteles történelmi forrásnak. Ennek kapcsán Szatmári Judit Anna arra hívta fel a figyelmet, hogy a szöveges és képi források sok esetben ellentmondanak egymásnak vagy hiányosak, de a jó és sokat látott szem ezt szinte azonnal észreveszi. Dózsa Katalin a képek manipulációjáról beszélt a források hitelességét illetően, hiszen nemcsak a digitális korban, hanem már korábban is bevett szokás volt a képek retusálása: több esetben találkozhatunk olyan portrékkal, ahol egy ruhához igazítottak utólag emberi fejet.

Más tanulmányokról beszélve Fónagy Zoltán megemlítette a kötet kaleidoszkópszerűségét: Szentesi Réka például a fűzőviseletről, Hermann Veronika a punk- és hipszterszubkultúráról, Szatmári Judit Anna a két világháború közötti időszak viseletének változásairól, Valuch Tibor a fogyasztói kultúra és a divat összefüggéseiről írt. A beszélgetés résztvevői megemlítették a kötet gazdag képanyagát is; a tanulmányokat illusztráló képek mellett helyet kaptak Csipes Antal iparművész különleges záródású, különféle anyagokból és technikákkal készült táskagyűjteményének egyes darabjai is, melyek a 19-20. század különböző időszakaiban készültek.

A kötetről részletes ismertető olvasható az ujkor.hu-n

Képek forrása: ujkor.hu