Nemzetközi együttműködés az ősi maradványok megőrzéséért
Az emberősök genetikáját vizsgáló kutatók számára egy csontváz legértékesebb része a koponyában, a halántékcsont sziklacsonti részében található. Ennek rendkívül tömör csontszerkezetében más csontokhoz képest nagyságrendileg több DNS őrződik meg.
A sziklacsonti részből azonban ép koponya esetében csak több-kevesebb roncsolás árán lehet mintát venni.
Ezek a történeti korszakokból származó, jelentős tudományos és muzeológiai értékű leletek egyedülállók, így a mintavevők és a gyűjtemények felelőssége, hogy a lehető legkisebb károsodást okozzák a csontokban. „A mintavételezések során számos esetben szembesültünk az antropológiai és muzeológiai szempontból egyaránt súlyos dilemmával. Ezért nemzetközi partnereinkkel és magyar kollégáinkkal együttműködésben új módszert fejlesztettünk ki” – mondta Hajdu Tamás, a magyar kutatócsoport tagja.
A halántékcsont sziklacsonti része (Forrás: PlosONE, Pinhasi és munkatársai, 2015)
Hajdu Tamás és kutatócsoportja korábban már publikált egy olyan módszert, amellyel nem szükséges az ép koponyákból az egész sziklacsontot kimetszeni, hanem elegendő a csontot a koponyaalap irányából megfúrni, ezzel is minimalizálva az örökségi szempontból is fontos leletek károsodását. Az így kinyert adatokat összevetették a hosszúcsontokból és a kivágott sziklacsontból nyert genetikai adatokkal. Munkájuk eredményének a későbbiekben az örökségvédelemben is komoly szerepe lehet.
Vizsgálataik során nemrégiben sikerült kimutatniuk, hogy nemcsak a sziklacsonti részből, hanem a benne található
három kisméretű hallócsontból, az üllőből, a kalapácsból és a kengyelből is jelentős mennyiségű archaikus DNS nyerhető ki.
A nemrég megjelent tanulmányban összehasonlították a hallócsontokból kinyert örökítőanyag mennyiségét a sziklacsontból kinyert DNS-ével, amivel bizonyították a hallócsontok sziklacsonthoz hasonló felhasználhatóságát. „Abban az esetben tehát, ha ezek a csontok megmaradtak – azaz az elmúlt évszázadok, vagy évezredek és a régészeti feltárás és tisztítás közben nem estek ki a külső hallójáraton és hallónyíláson keresztül –, a jövőben a sziklacsont roncsolása vagy kifúrása nélkül is kinyerhetővé válik az értékes ősi örökítőanyag az egykor élt emberek csontmaradványaiból, ami tovább csökkenti a mintavétellel járó roncsolás mértékét” – tette hozzá Hajdu Tamás.
A kutatásban az ELTE TTK Embertani Tanszéke, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára és az ELTE BTK Régészettudományi Intézet munkatársai, Hajdu Tamás és Szeniczey Tamás (ELTE-TTK/MTM), Pap Ildikó, Évinger Sándor (MTM-ET), Anders Alexandra, Raczky Pál (ELTE BTK) és Szőke Béla Miklós (BTK Régészeti Intézet) vettek rész, valamint Ron Pinhasi (Department of Evolutionary Anthropology, University of Vienna) és David Reich (Department of Genetics, Harvard Medical School) is bekapcsolódtak kutatócsoportjaikkal a tudományos munkába. A magyar, amerikai és osztrák együttműködés eredményeit a Genome Research tudományos folyóiratban publikálták.
Forrás: ELTE TTK