„Nemzetközi szinten is unikum, amit az ELTE PPK-n csináltunk”

2020.05.27.
„Nemzetközi szinten is unikum, amit az ELTE PPK-n csináltunk”
N. Kollár Katalin egyetemi docens a hazai pedagógusképzés egyik meghatározó alakja, írásai alapművek a tanárok és iskolapszichológusok képzésében. Interjú az ELTE PPK Iskolapszichológia Tanszék nyugdíjba vonuló vezetőjével pedagógia és pszichológia kapcsolatáról a tanárképzésben. 

Pszichológusként a pedagógusképzésnek szentelte az életét. De miért nem lett tanár?
Engem az iskola világának a működésmódja érdekelt. Hogy mitől hatékonyak a tanárok, mitől jó egy osztályközösség. Legjobban a társas kapcsolatok, a szociálpszichológia vonzott, az izgatott, hogyan lehet a pszichológiai ismereteket a gyakorlatban hasznosítani. Szerettem iskolába járni, kacérkodtam is a gondolattal, hogy tanárnak megyek. De éppen akkor lett egyszakos a pszichológiaképzés, amikor én érettségiztem, választanom kellett tehát, tanárszak vagy pszichológia. És mivel a tanításon belül is a pszichológiai vonatkozások foglalkoztattak (például az, miként lehet egy problémákkal küzdő, hátrányos helyzetű tanulót segíteni), az utóbbi mellett döntöttem.

Kik inspirálták?
Sok kedves tanárom volt, akik a szemléletemet befolyásolták, közülük most kettőt emelnék ki. Az egyik Hunyady György professzor, aki mellett kutatási asszisztensként, majd tanársegédként kezdtem dolgozni. Mindig tudta, milyen irányba érdemes engem terelni: először a pszichológusképzésben szociálpszichológiai kurzusokat tartottam, később a tanárképzésben vettem részt, végül már majdnem minden tanár szakos tárgyat oktattam. Az iskolapszichológia fejlesztése Magyarországon a 80-as évek elején kezdődött el. Szellemiségében itt hozzám a legközelebb Porkolábné Balogh Katalin állt. Őt szokták a hazai iskolapszichológia anyjának nevezni, ő vezette be a fejlesztőpedagógiai képzést Magyarországon, sok szempontból az ő feladatait vittem aztán tovább.

Milyen a jó pedagógus? Ki lehet szűrni, ki alkalmatlan a pályára és kiből lesz kiváló tanár?  

Azt már 18 éves korában is meg lehet mondani valakiről, hogy jó tanár lesz-e.

Ha túljelentkezés lenne a tanári pályán, elég jó hatásfokkal tudnánk válogatni. Az viszont már sokkal nehezebb kérdés, hogy valaki alkalmatlan-e a tanári pályára, e tekintetben óvatos lennék. Néha látunk olyat is, hogy valaki megtalálja az egyéni útját, más lesz, mint a legtöbb tanár, mégis nagyon hatékony. Ehhez nyilván kell az elhivatottság. De egy motivációs levélből ez biztosan nem derül ki. 5% alatt lehet azoknak a jelentkezőknek a száma, akiknek nem érdemes tanári pályára menniük, például azért, mert gyengébb az együttműködési készségük, vagy nehezen osztják meg a figyelmüket. Ők valami másban bizonyára jobban tudnák kamatoztatni a tehetségüket.

Milyen szerepet játszik a pedagógusképzésben a pszichológia oktatása?
A pszichológia oktatása a kezdetektől benne volt a tanárképzésben. De hangsúlyossá Magyarországon az 1997-es kormányrendelettel vált, amelyet Hunyady Györgyné mint neveléstudományi szakember és Porkolábné Balogh Katalin pszichológus alapoztak meg. A valódi áttörést azonban a bolognai rendszerű képzés bevezetése hozta vagy hozta volna, ha nem törlik el, még mielőtt igazán kiforrott volna. De így is nemzetközi szinten is unikum, amit az ELTE PPK-n csináltunk, máshol nemigen van rá példa.

Az iskolában csoportban működnek a tanulók, és fontos, hogy a tanár értse, mi történik egy gyerekkel a csoportban. Ezért mi markánsan tanítunk szociálpszichológiát is, miközben a legtöbb helyen csak általános, fejlődés- és pedagógiai pszichológia szerepel a tantervben.

Az iskolai szociálpszichológia ilyen hangsúlyos oktatása kuriózum.

Emellett persze fejlődéslélektant is tanítunk, de ott sem a pszichológia szakos képzés valamiféle leegyszerűsített verzióját, hanem a tanári munkához közvetlenül szükséges ismereteket.

Ezt az irányt jelzi a Pedagógusok pszichológiai kézikönyve is. Hogyan jött létre ez a háromkötetes munka?
Valójában a leendő pedagógusoknak szóló pszichológiai kurrikulum kidolgozása 30 éves fejlesztőmunka eredménye, és ennek a hosszú útnak az állomásait jelzik a könyvek is. Az első tankönyvünk a Pszichológia pedagógusoknak címet viselte, és már a megjelenésekor éreztük, hogy sok minden kimaradt belőle. A bővített változat lett aztán a háromkötetes Pedagógusok pszichológiai kézikönyve, amelynek a szerzői a tanárképzésben nagyon régóta résztvevő, gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkező szakemberek. Közéjük tartozik szerkesztőtársam, Szabó Éva is, aki gyakorlati iskolapszichológusként is dolgozott. Az elmúlt 40 évben sok gyakorlati problémával találkoztam, egyben sok jó gyakorlatot is találtam, amiket fel tudtam használni. 

2013-ban a kétszintű tanárképzésről visszatértünk az osztatlan rendszerhez. Milyen hatása volt a változásnak?
Szerintem nem ezen múlik a tanárképzés minősége. Mindkét rendszernek van előnye. A bolognai képzésé az volt, hogy aki érettebben lépett be a tanárképzésbe, az már megfontoltabban döntött. Méréseink vannak arról, hogy az osztatlan képzésben ijesztő mértékű, 40–50%-os a lemorzsolódás, a bolognai rendszerben tanulók ennél sokkal elkötelezettebbek voltak. Az osztatlan képzésben azonban már az elején el lehet kezdeni a tanárképzéses órákat.

A jelenlegi rendszer legnagyobb problémáját abban látom, hogy fenntartja az általános és középiskolai tanárképzés szétválasztását, amit szakmai szempontból semmi nem indokol. Az első három évben közös a képzés, és onnan válik szét a közép- és általános iskolai szint. Tehát az első három évben kell megtanítanunk mindent pszichológiából, aztán a negyedik és ötödik évben, amikor érdekelni kezdené a diákokat a téma, már nem tanítunk semmit.

Sokan csak később, már pedagógusként jönnek rá, milyen fontos a pszichológia.

Az óraszámok csökkenése sem kedvezett a pszichológiai tárgyaknak: ma méltatlanul alacsony, 5% körüli arányt képviselnek a teljes tantervben, ezért a tanárképzésből kényszerűen kikerültek olyan fontos témák, mint a magatartászavaros vagy részképességzavaros tanulók problémái. Holott gyakorló tanárként a kollégáknak egyre több ilyen ismeretre lenne szükségük. De legfőképpen akkor lenne jó a tanárképzés, ha nagyobb merítésből tudnánk kiválasztani a rátermett diákokat.

Szívügye az iskolapszichológia és az iskolapszichológusok képzése. Mennyire vannak jelen a mai intézményekben az iskolapszichológusok?
Ezt a történetet is a maga fejlődésében érdemes nézni. 1986-ban indult az iskolapszichológiai hálózat kiépítése Magyarországon. Először elszórtan voltak csak pszichológusok az iskolákban, országosan indulásként 30 fő dolgozott ezen a területen. Ehhez képest ma már igény van rájuk mindenütt, nem egyszer látjuk, hogy éppen ő segíthetne az iskola akut problémáiban is. Ugyanakkor meglehetősen szűkre van szabva a keret: 500 diák fölött egy fél státuszú iskolapszichológus foglalkoztatása az előírás, ez a minimum. Gyakran tragédiának kell történnie, hogy lássuk, mekkora szükség van a szakértelmére, pedig a valódi feladat a megelőzés lenne, nem a tűzoltás! Fontos, hogy változzon a szemlélet.

Optimista vagyok, úgy gondolom, hogy a fejlődés iránya jó. Kezd kiépülni a rendszer, és lassan megértjük, hogy az iskolapszichológus nemcsak a gyereknek, de a tanárnak is segíthet. Nem tett jót persze, hogy a pedagógiai szakszolgálatot és az iskolapszichológiai szolgálatot átszervezték, szükség volt rá, de sok veszteséggel járt. Mindmáig gond az is, hogy

az oktatásban dolgozókról még mindig a szegénység jut eszünkbe.

A múltkor végzősökkel volt órám, ahol felmerült, hogy az iskolapszichológus csak szegény lehet – erre csináltam nekik egy gyakorlatot arról, hogyan tudnak pénzt keresni. Vannak rá ötleteim. Az iskolapszichológus számtalan magán tanácsadási tevékenységet folytathat, amire a szülők is hajlandóak áldozni.

Sokféle feladatot látott el az ELTE PPK-n, kik állnak a helyére?
Az Iskolapszichológiai Tanszék a távozásommal összeolvad a Tanácsadás Tanszékkel, és ezt az új tanszéket Kaló Zsuzsa fogja vezetni. A fejlesztőpedagógus képzést átveszi Forrás-Bíró Aletta, a pedagógiai szakpszichológus képzést Jármi Éva, aki már egy-két éve intenzíven belefolyt ebbe a munkába. A tanárképzésben pedig Rapos Nórával dolgozom együtt sok éve már, ő fogja átvenni ennek az irányítását. Vannak utódok, a megkezdett munka folytatódik.

Találkozhatunk-e még N. Kollár Katalinnal a PPK-n akár óraadóként, akár szakmai programokon?
Nem hagyom abba a tanítást, lesznek óráim mind az alap-, mind a továbbképzésben, furcsa is lenne diákok nélkül. Amiben még nagy terveim vannak, az az iskolapszichológiai kutatás, és folytatom a munkát az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázisban is, melynek vezetését Forrás-Biró Aletta vette át, a Bázis számára ez erősödés, többen lettünk ezen a területen.

Forrás: ELTE PPK