Ókori fürdőt és kincseket találtak az ELTE régészei

2021.09.27.
Ókori fürdőt és kincseket találtak az ELTE régészei
A szenzációs eredményeket az elmúlt időszakban nyílt napon és a Kulturális Örökség Napjai keretében is megtekinthette a közönség.

Az ókori Brigetio (Komárom/Szőny) Magyarország egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye. Az első századokban a határvédő Pannonia provincia dunai határvonalát négy tábor védte, ebből kettő esik a mai Magyarország területére: Aquincum és Brigetio. Előbbit évszázadok óta szisztematikus feltárások tették közismertté, míg Brigetio feltárását csak 1992-ben kezdte meg az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke és a Komáromi Klapka György Múzeum Borhy László vezetésével. A terület – Bartus Dávid ásatásvezető régész, az ELTE BTK dékánjának szavaival élve  „egy ki nem ásott Aquincum”, amely még számos felfedezni valót tartogat.

A két helyszín településszerkezete is megegyezik: polgárvárosból, légiótáborból és katonavárosból állnak. A római településkomplexum polgárvárosának központja a ma már teljesen visszatemetett Komárom/Szőny-Vásártér lelőhelyen helyezkedett el. Ettől mintegy 2 kilométerre az 1. és a 2. század fordulóján telepedett meg az első légió, és jött létre a 6000 katonát szállásoló, kb. 20 hektár alapterületű légiótábor, a mai Komárom keleti oldalán. A városi ranggal nem rendelkező, kusza utcarendszerű katonaváros az egykori légiótábort körülölelő területen alakult ki, itt főként a mesteremberek és a katonák hozzátartozói éltek. Az ókori város így legalább akkora volt, mint a mai Komárom. Egyre csökkenő számban és területen az 5. század elejéig éltek ott rómaiak, akik ezt követően az épületeket részben visszabontva vonultak el.

A 2021-es ásatási szezon szenzációs eredménnyel zárult, ugyanis sikerült megtalálni és részben feltárni a légiótábor több ezer négyzetméter alapterületű fürdőjét. A brigetiói katonai fürdőben a rendkívül jó megtartású falak, vörös mészkőlapokból készült padlók, padlófűtésrendszerek és medencék mellett egy késő római csontfésűket készítő műhely, valamint egy arany nyakláncból és több tucat bronz éremből álló kincslelet is előkerült.

A tábor maradványai felett sokáig magánterület volt, feltárását csak az utóbbi években lehetett elkezdeni. Ezt a munkát az ELTE régészei a leginnovatívabb módszerek alkalmazásával teszik eredményesebbé: geofizikai felmérések, földradar, mágneses műszerek, légi felvételek használatával már a feltárás kezdete előtt kirajzolódhat az épületek alaprajza. „Így sikerült felfedezni a fürdőt már a feltárás előtt, a radarképek alapján látszott, hogy óriási, több mint 5000 m2 alapterületű épületről van szó” – mondta el Bartus Dávid. Az idei ásatási szezon feladata ebből egy kb. 600 m2 rész feltárása volt.

A fürdő az ókorban elsősorban közösségi térként szolgált, a meglepően kis medencék kínálta tisztálkodási lehetőségen túlmutató csarnokokkal, masszív falakkal, padlófűtéssel, értékes falfestményekkel a társasági élet, a testedzés és az étkezés, sőt műtétek helye is volt. A fürdővizet nagy bronztartályokban melegítették, a padlófűtést pedig óriási fűtőterek tették lehetővé.

A fürdőn kívül jelentős felfedezés egy arany  gyöngyékszerből és 36 ezüst és bronz éremből álló gyűjtemény is, amelyet egy erszényben rejtett el a tulajdonosa, aki már nem tudott visszamenni érte – az ELTE régészei majdnem 2000 évvel később találták meg.