Oktatók Erasmus+-szal Kairóban
A Kairói Egyetem látta Önöket vendégül.
Kairó az egyetemek városa: 971-ben itt alapították a világ első egyetemét, az azóta folyamatosan működő Al-Azhar mecsetet, amely ma is az iszlám világ első teológiai tekintélye. Az 1908-ban alapított Kairói Egyetem (جامعة القاهرة Gām‘et El Qāhira, Cairo University, korábban Egyiptomi Egyetem, illetve I. Fuad király Egyetem) az Al-Azharral ellentétben nyugati mintára, a világi tudományok oktatására jött létre, már 1928-tól felvett női hallgatókat is. Ma Egyiptom és az afrikai kontinens legjobb egyeteme 155 ezer hallgatóval, ide járt Szaddam Husszein, Mohamed Morszi, Omar Sharif, Butrosz Butrosz-Gháli. Három Nobel-díjas öregdiákja van: Nagib Mahfúz (1988), Jasszer Arafat (1994) és Mohamed El-Baradei (2005).
.jpg)
Milyen tudományos témákat érintettek az előadások és találkozók során?
Delegációnk magas szintű fogadtatásban részesült, Moataz Abdullah dékán, Mohammed Afifi intézetvezető (egyben az Egyiptomi Kultúra Legfelsőbb Tanácsának elnöke) üdvözölt bennünket a Nemzetközi Osztály munkatársaival, és vezetett végig a hatalmas, zöldellő campuson. Heidi Mohamed Bayoume, az angol tanszék adjunktusa mutatta meg az egyetem ulramodern Központi Könyvtárát, múzeumát (a gyűjtemény a neolitikumtól Bonapartéig, az archaikus kortól Faruk királyig terjed) és az egyetemtörténeti diaporámát.
A Történeti Intézet számos oktatója és hallgatója jött el előadásainkra, amelyek Remete Szent Páltól Nasszerig vázolták fel az egyiptomi-magyar kapcsolatok történetét.
A késő antikvitás kutatójával, a bécsi egyetemen doktorált Ragab Salama Omrannal a limeskutatásról beszélgettem, ő a numidiai határvédelemről írt könyvet (The limes Numidiae et Tripolitanus: the process of extension of the Roman control into the African desert in the time of Septimius Severus, AD 193-211). A történészkollégák kíváncsiak voltak arra is, milyen kép él Magyarországon az arabokról és Egyiptomról. Röviden bemutattam az egyiptológia, koptológia és papirológia magyarországi oktatását, amelynek az ELTE a központja, a munka jórésze azonban a nagy külföldi papiruszkollekciókban folyik: Hasznos Andrea most Berlinben dolgozik, tanítványom, az oslói egyetemen idén doktoráló Mihálykó Ágnes pedig az ottani papiruszgyűjteményt adta ki. Beszéltem a Kairóban tanult Goldziher Ignác és Germanus Gyula nyomán felvirágzott arabisztikáról és kiemelkedő oszmanisztikai kutatásokról is. Búr Gábor, Szilágyi Ágnes és Pál István a 20. századi történelmi kapcsolatokról beszélt, illetve az Európán kívüli országok magyarországi kutatását ismertette. Az egyiptomi kollégák nagyon erőteljesen kérték az ELTE-vel való együttműködés folytatását.
A sűrű egyetemi program után a Balassi Intézetben találkoztunk a magyarul kiválóan beszélő Dr. Abdallah Abdel-Ati Al-Naggarral, az Egyiptomi Tudományos Akadémia tagjával, aki arabra fordította Benedek Elek meséit, magyarra a szuezi válság egyiptomi forrásanyagát, és az olasz-egyiptomi kapcsolatokkal is foglalkozik. Vele is szeretnénk szorosabban együttműködni. Míg Búr Gábor, Szilágyi Ágnes és Pál István a 20. század kozmopolita központja, Alexandria felfedezésére indult, én Kairó kétmillió ember lakta temetőjében, a Holtak városában sétáltam Jaroslav Dobrowolski lengyel építész-restaurátor vezetésével, aki feleségével együtt húsz éve foglalkozik a temető 11–16. századi mauzóleumainak, mecsetjeinek, kútjainak és iskoláinak örökségvédemével. Lenyűgöző eredményeket értek el ebben a legszegényebbek által lakott városrészben, munkájuk eredményét az mutatja a legjobban, hogy Kait bej rendbehozott mecsetje és palotája mellé már senki sem szemetel.
Vallási türelem szempontjából Egyiptom ma nem tartozik a világ békés helyei közé.
A mindennapokban ezt nem lehet észrevenni. Igaz, a kopt negyedet kalasnyikovosok és a reptérihez hasonló beléptetőrendszer őrzi, de ez Kairó egyik legbékésebb és legszebb oázisa is egyben. A tudomány területén méginkább nyitott a légkör. A Kairói Egyetem mellett az Ain Shams egyetem is meghívott a Zahi Havasz, Roger Bagnall, Cornelia Römer és Tarek Muhammad által szervezett Pluralizmus és békés együttélés Egyiptomban című konferenciára, amelyen az egész kopt patriarkátus is felvonult, és ahol Tours-i Szent Márton és az egyiptomi szerzetesség kapcsolatáról adtam elő.
Milyen terepmunkát végeztek?
Hétvégén indultunk terepmunkára a Vörös-tenger melletti sivatagba, Remete Szent Pál és Szent Antal kolostorait kerestük fel. A koptok az ősi egyiptomiak leszármazottai, a kilencmilliós kopt ortodox egyház az iszlám terrorizmus miatt ma a világ legfenyegetettebb keresztény közössége. Az indulásunk előtti napon az Iszlám Állam támadással fenyegette meg a kolostorokat, de ez sem térített el minket.
Több mint húsz éve tanítom a szerzetesség történetét az ELTE-n, de sohasem láttam e kolostorokat, a szerzetesség bölcsőit, a keresztény lelkiség kiemelkedő központjait,
amelyek ezerhétszáz éve lendületet adnak a monasztikus mozgalomnak szerte a világon. A sívó homok és kietlen kőrengeteg közepén épült kolostorok „városok a sivatagban,” mindegyikben 150 szerzetes él és imádkozik a világért és a békéért, szíves vendéglátásban részesíti a zarándokokat, és gyógyszerekkel, élelemmel és más adományokkal támogatja a messziről jött rászorulókat. Nagy élmény volt mindnyájunk számára itt lenni, Márk és Abbaszkairún atya vezetésével bepillantást nyerni a kolostor történetébe és mai mindennapjaiba. A Szent Pál-kolostor brosúrája tizennyolc nyelven, köztük magyarul is ismerteti Remete Szent Pál életét – azt a történetet, amely Esztergomi Boldog Özsébet a pálos rend megalapítására ihlette. A pálos rendről és a budapesti Egyetemi templomról beszéltem a kopt atyáknak, amelyek révén az ELTE is kötődik a kopt szerzetességhez.
A kairói egyetemi kollágákkal való közös munka és a kolostori kirándulás során rengeteget tanultam, az Erasmus+ hatalmas energiákat adott oktatói-kutatói munkám folytatásához, amiért nagyon hálás vagyok. Most már az egyiptomi kollégák látogatását várjuk az ELTE-n.