„Öröm nélkül nincs tanulás”
„A tehetséges diák nem feltétlenül a jó tanulók közül kerül ki. Petőfi Sándort költészetből megbuktatták, Churchill osztályt ismételt, mert képtelen volt elsajátítani a latint, Einsteint az egyetemen »kis mulyának« emlegették, Stephen Hawking és Picasso pedig nehezen tanult meg írni és olvasni” – sorolta a példákat az előadó a zsenikre, akiknek gondjuk volt a tanulással. Vagyis a tehetséges diák más, mint a többiek, és a géniuszokat gyakran szélsőséges állapotok jellemzik. Churchill tanára, már akkor felismerte, hogy „ebben a gyerekben van valami”, így átengedte klasszikus nyelvészetből. Ez is tehetséggondozás – tette hozzá Vekerdy Tamás.
A mai magyar iskola nem kedvez a tehetségnek, hiszen arra kíváncsi: Mit nem tudsz? Miközben azt a kérdést kellene feltennie: Miben vagy jó? Ha szépen fütyülsz vagy csodálatosan énekelsz, értékes ember vagy – állítja a pszichológus.
A szakember úgy véli, az iskola nem vesz tudomásul számos tényt a gyerekről. Például azt, hogy első osztályban a kéz anatómiája nem alkalmas arra, hogy tűhegyes eszközzel, három ujjas ceruzafogással kicsi sorközökbe apró karikákat rajzoljon. Korábban a tanítónők először vastag postairónnal hatalmas papírra rajzoltattak köröket, hiszen idő kellett, mire a gyermek a finommozgásra megérett. Vagy egy másik példa: régen, a kamaszokhoz alkalmazkodva a 7-8. osztály volt a legkönnyebb, hiszen ekkor bizonyítottan romlik a teljesítmény, lustábbá válik a diák, ezzel szemben ma éppen fordítva van, ezen a két éven múlik a továbbtanulás, és arról szól, hogy a gyerek hozza ki magából a maximumot – sorolta Vekerdy Tamás.
Az előadó visszautalt Mérei Ferenc pszichológus szavaira, aki arra biztatta a diákokat: „Ahol untatnak, onnan menekülj!” Hiszen az élet és az ember nem unalmas.
Öröm nélkül nincs tanulás, vagyis pozitív érzelmi hangoltság nélkül nem hatékony a tanulási folyamat, ezt fiziológiai kutatások is alátámasztják.
Ha érzelmileg involválják a gyereket, akkor az élmények következtében jobban emlékszik a hallottakra. Az érdeklődést pedig nem feltétlenül azzal lehet felkelteni, ami a tankönyvben van. Az iskola ma nem élményszerű, rengeteg adatot kell megtanulni. Pedig számos vizsgálat bizonyítja, hogy ha egy vizsgára 600 oldalt bemagolunk, azt sokkal hamarabb elfelejtjük, mint ha valamihez élmény kapcsolódik – szögezte le a szakértő.
Vekerdy Tamás arra is kitért, hogy az iskola általában csak az értelmi intelligenciát méri, a lexikális memória és a matematikai készség alapján minősítik a gyerekeket, miközben számos további elem, például az érzelmi intelligencia is éppoly fontos lenne. Például egy orvosi egyetemre bejutnak a kitűnő tanulók, de az érzelmileg rendkívül intelligens diákok nem, holott a betegekkel lehet, hogy ők tennének jobbat. Az emberekkel való foglalkozás más képességet igényel, mint amit az iskola mér.
A szakember szerint minden a tanárokon múlik. Példaként Finnországot említette, ahol különösen színvonalas az oktatás. Ennek oka, hogy nagyon nehéz bekerülni a tanító- és tanárképzésbe, társadalmi, valamint anyagi megbecsültség jellemzi a pedagógusokat, és a tanárok kimondottan nagy szabadságot kapnak. Van ugyan alaptanterv, de azt nem kell betartani, csak legfeljebb alkalmazni a gyerekhez.
A modern pedagógia alapja ugyanis a differenciálás.
Az előadó arról is említést tett, hogy amikor a neves egyetemek – köztük a Sorbonne, Harvard – megnyitották kapuikat, a diákok csapatostól otthagyták a korábbi intézményeket, mert azokban a lekció (felolvasás) volt a fő ismertközlési mód, míg az új egyetemeken bevezették a disputát, lehetett vitatkozni, és a diákok nemtetszésüket is kifejezhették.
Az előadáson Vekerdy Tamás arra is alkalmat teremtett, hogy a résztvevők – köztük a jövő pedagógusai – kérdezzenek, és megosszák egymással gondolataikat.
Fotó: 24.hu