Ősi ízeltlábúak a Bakonyból
A Bakony lábánál fekvő Ajka barnakőszén-bányászata 2004-ben megszűnt, ám a 139 évnyi bányászat néhány fióknyi ajkait borostyánt is hagyott az utókorra. A bányászat során az ajkaitra csupán egyfajta melléktermékként tekintettek. A fennmaradt kisebb darabok mellett most előkerült egy 11 cm-es példány is, melyet még Kozma Károly, az egykori Ajkai Bányaüzem osztályvezető főgeológusa adományozott a tudománynak. Mint kiderült, e borostyánban különleges zárványok lapultak.
A város után "ajkait"-nak nevezett, késő-kréta korú borostyán még a dinoszauruszok korából származik. A borostyán az egykor élt növények fosszilizálódott gyantája, mely olykor apró állatok és növények maradványait őrzi. A maga nemében különlegesnek számító ajkait a késő kréta kor santoni korszakából származik, nagyjából 85 millió éves korával csaknem egyidős a híres iharkúti dinoszauruszlelőhely őslényeivel. A kőben található több tucat, jobbára mikroszkopikus méretű zárvány közül először egy pókot és egy bogarat választottak ki a kutatók. A rendkívül sötét borostyánkőben egyszerű átvilágítással egyik zárvány sem volt jól látható, ezért speciális képalkotási eljárásokat kellett alkalmazniuk.
„A pókot a veszprémi Pannon Egyetem CT berendezésével, Kovács Kristóf jóvoltából fedeztük fel, szinte véletlenül. Bár a felvételek segítettek meghatározni a pók helyét a kövön belül, felbontásuk nem volt elég részletes a további munkához. Kiváló teljesítményű CT-kkel próbálkozhattunk a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kara és a ZEISS Ipari Méréstechnikai Centrum jóvoltából, ám még ezzel sem tudtuk elérni azt a felbontást, amire szükségünk volt" – mondta Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa.
A kutatói gárda egy tagja, Novák János (ELTE) közbenjárása révén lehetőség nyílt próbára tenni a hamburgi Német Elektronszinkrotron (DESY) szinkrotron-berendezését. Noha ez a műszer máshogy működik, mint a CT-k, végül ez bizonyult a legjobbnak. A hamburgi munkát Danilo Harms, Ulrich Kotthoff és Jörg Hammel helyi kutatók segítették. A pókról hamar kiderült, hogy a kétfarkú pókok (Hersiliidae család) tagja, egyik legérdekesebb külső jegye a névadó, farokszerűen meghosszabbodó szövőszerv.
A Pannon Egyetem CT-jének egyik első képe az átvilágított óriási ajkaitról
A másik vizsgált zárvány egy kis pattanóbogár volt, melyet már a Szegedi Tudományegyetem Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékének mikroCT-jében modelleztek le a kutatók Kukovecz Ákos és Szenti Imre segítségével. „A bogarak testét borító kitines váz vastagabb és keményebb, mint például a pókoké, ezért a pár milliméteres pattanóbogár lemodellezése nem okozott problémát a szegedi mikroCT számára” – magyarázta Szenti Imre. A pattanóbogár digitális, 3D-s modelljét ezután Robin Kundrata (Palacky Egyetem, Csehország) és Németh Tamás (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) vették górcső alá. Munkájukat Johana Hoffmannova (Palacky Egyetem, Csehország) és Alexander S. Prosvirov (Moszkvai Állami Egyetem) segítették. Ők korábban mind dolgoztak már fosszilis pattanóbogarakkal kapcsolatos kutatásokban.
Külső jegyeik alapján mindkét ajkait zárvány teljesen új fajnak bizonyult. A pókot Hungarosilia verdesi névre keresztelték, melyben a fajnév Verdes Gábor egykori ajkai szénbányász nevét őrzi. A pattanóbogár az Ajkaelater merkli nevet kapta, a név Ajka városa, valamint a Magyar Természettudományi Múzeum egykori entomológusa és muzeológusa, Merkl Ottó előtt tiszteleg.
„Az egykori ajkai kőszénmocsár egy trópusi vagy szubtrópusi monszun klímájú, rendkívül dús vegetációjú élőhely volt, 2000-2500 mm-es évi csapadékmennyiséggel, mely valószínűleg szezonálisan érkezett a vidékre. Egyáltalán nem meglepő, hogy a kétfarkú pókok és a pattanóbogarak jelen voltak itt, ma ugyanúgy jelen vannak a hasonló élőhelyeken, kiváltképp a trópusokon” – mondta Bodor Emese paleobotanikus.
„A santoni korszakból rendkívül kevés borostyánt ismerünk, egész Európában csupán néhány ilyen korú borostyánlelőhely ismert – magyarázta Szabó Márton. – Sok állat- és növénycsoport evolúciójában tátonganak kisebb-nagyobb hiátusok olyan időszakokból, amelyekből csak nagyon kevés ősmaradvány ismert. Az ajkait zárványai egy pontosan ilyen típusú hiátust töltenek ki mind a kétfarkú pókok, mind a pattanóbogarak esetén, hiszen korábban egyikük fosszilis képviselői sem voltak ismertek az európai, santoni korú üledékekből.”
A Hungarosilia verdesi synchrotron modellje (Szabó és mtsai., 2022 után módosítva)
„Fontos továbbá, hogy az ajkai kőszén állatvilágát nagyon jól ismerjük, hiszen előkerültek itt csigák és kagylók, halak, vízi hüllők, sőt dinoszauruszok maradványai is, ám szárazföldi ízeltlábúak eddig nem voltak innen ismertek – tette hozzá Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének vezetője. – Ezen élőlények teste az állat pusztulása után rendkívül gyorsan lebomlik, eltűnik az élet körforgásában. A két ajkait zárvány az egykori ajkai élővilág egy eddig ismeretlen szintjét mutatja meg.”
A kutatók folytatják a zárványok utáni kutatást a múzeumi gyűjteményben található ajkait példányokban. Az eddigi munkát az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, a Pannon Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Palacky Egyetem, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Német Elektronszinkrotron (Hamburg) és az Orosz Tudományos Alapítvány (RSF) támogatták.