Otthontanulás, bezártság és a járvány utóhatásai
Jelenleg krónikus stresszhelyzet áll fent, kiegészülve ingermegvonásos környezettel, amihez életkörülményektől függően hozzáadódhat zsúfoltságélmény vagy az elmagányosodás érzése. Az összetett hatásrendszer mellé társul a jövőre vonatkozó bizonytalanság. Mindemellett a személyek megélhetik a kontrollvesztés élményét is, sokan úgy érzik, amit eddig szabályozni, irányítani tudtak, most elvesztik. Ráadásul a fennálló krízis váratlan, külső tényezők által megváltozott élethelyzet, amelyben a korábban megszokott működési mechanizmusok helyére újakat kell kitalálni. A bezártság tehát most komplex élethelyzettel jár, ezért viselik az emberek nehezen a kijárással kapcsolatos korlátozásokat – mondta a Diagnosztika és Terápia Kiválósági Program videósorozatának harmadik részében Urbán Róbert, az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszékének vezetője.
A betegségtől, járványól való félelem hozadéka az elmagányosodás, különösen az idős emberek esetében.
A pszichológus úgy látja, hogy az idős emberek magukra maradtak, a róluk gondoskodók ugyan leteszik az ajtajuk elé, amire szükségük van, de elmaradnak a hétköznapokban megszokott és fontossá vált társas interakciók.
„Feláldozzuk az egészség érdekében azt az emberi sajátosságot, hogy folyamatosan interakcióban legyünk, pedig szükségünk van az emberi érintésre, kapcsolatra. Nem könnyű meghatározni, hol van az egyensúly ebben a helyzetben: mennyi mindent lehet az egészség miatti aggodalom okán feladni az életminőség rovására. Egy kicsit azt érzem, hogy átbillent a mérleg. A szabadságunkból és az emberi természetünkből sok elemet feláldozunk az egészségért. Az emberi természet társas természet. Az evolúció által is a társas mechanizmusok kerültek előtérbe, és most ezeket felül kell írnunk a védekezés érdekében."
Az otthontanulással kapcsolatban az egészségpszichológus a legnagyobb gondot a gyerekek eltérő lehetőségeiben látja. „Azok a gyerekek, akik társadalmi, gazdasági szempontból kevésbé szerencsés helyzetben élnek, ahol a feltételek egyáltalán nem vagy csak minimálisan adottak, elmaradhatnak a tanulásban. A társadalmi egyenlőtlenségek tovább fognak nőni a körülmények hatására. Ez elég nagy baj, hiszen az új ismeretekre való fogékonyság később nehezen hozható be” – fogalmazott.
Urbán Róbert arra hívta fel a figyelmet, hogy társadalmi helyzettől függetlenül a szülők elkövethetik azt a hibát, hogy a gyerek minden percét beosztják. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt a strukturáltság és a rendszertelenség között, szükség van szervezetlen, szabad időre is. A családi élet egyensúlya érdekében érdemes elfogadni, hogy nem mindent csinálunk tökéletesen. Kitalálhatunk azonban új dolgokat, kereshetünk új megoldásokat egy-egy helyzetre.
Az aktív problémamegoldás segíthet megtalálni a családoknak a megfelelő egyensúlyt.
„A foglalkozásomból adódóan látom, mennyire nehéz megváltoztatni a viselkedésünket. Ha minden visszatér a régi kerékvágásba, akkor a viselkedésünk is újra a régi lesz” – fogalmazott a kutatás vezetője azzal kapcsolatban, vajon hosszútávon is megváltoznak-e utazási és egyéb szokásaink.
A beszélgetésből kiderül, hogy Urbán Róbert kutatócsoportja megkezdte a több mint ötezer ember bevonásával készült, koronavírussal kapcsolatos kérdőíves kutatás első adatfelvételének elemzését. Az első eredményekből többek között kiderül, hogy a nők nagyobb arányban követik a megelőző intézkedéseket. Az idősebbek inkább követik a maszkviseléssel és a távolságtartással kapcsolatos rendelkezéseket, de kevésbé fogadják meg a kézmosással és -fertőtlenítéssel kapcsolatos ajánlásokat. Azok, akik egészségesebbnek tartják magukat, egyes betegségmegelőző viselkedésformákat kevésbé tartanak be. Maszkot az alacsonyabb iskolai végzettségűek használnak nagyobb arányban.
Forrás: ELTE TTK