Pázmány-nap 2021

Az ELTE Szenátusának ünnepi rendezvényét Borhy László akadémikus, az ELTE rektora nyitja meg. A programban közreműködik az ELTE Bartók Béla Énekkar, vezényel Kovács László Liszt-díjas, kiváló művész. A járványügyi helyzetre való tekintettel az ünnepséget online közvetítéssel tartjuk.A Pázmány-napi szakmai előadást minden évben az egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről. Az 1991-ben indult előadássorozat következő előadója Tausz Katalin, a Társadalomtudományi Kar professor emeritusa, korábbi dékánja, aki Látható és láthatatlan gyerekek címmel tart előadást. Az előadás prelegálóját az egyetem idén is Jubileumi Ezüst Emlékéremmel tünteti ki.

Az előadásban azokról a hátrányos helyzetű családokban nevelkedő gyerekekről lesz szó, akik láthatatlanok a közpolitikák alakítói és a nyilvánosan hozzáférhető statisztikák számára, vagy pontosabban fogalmazva, akikről nem vesznek tudomást, csak majd akkor, ha felnőttként alacsony iskolai végzettséggel, munkanélküliként vagy be nem jelentett foglalkoztatottként, olykor a társadalom által deviánsnak ítélt módon élnek. Tausz Katalin kiinduló tézise, hogy a pandémia idején minden ugyanúgy van - csak egy drámai görbetükrön keresztül látjuk a világot. Másképpen fogalmazva: semmi nem történt, amit eddig ne tudtunk volna, csak most élesebben láthatóvá váltak az intézmények, beleértve a társadalmi védelmi rendszer működésének zavarai. A járvány gyerekekre gyakorolt hatásai különböző szempontokból vizsgálhatók (szegénység, testi és lelki egészség, oktatás, családon belüli erőszak, szolgáltatásokhoz való hozzáférés), az előadás az EUROSTAT és a KSH adatai, gyerekekkel foglalkozó szakemberek beszámolói, valamint a szakirodalom és sajtóbeszámolók alapján a gyermekszegénységgel fog elsősorban foglalkozni.

Ezután doctor et professor honoris causa címek adományozására kerül sor. Az egyetem olyan nagy hatású tudósoknak adományozza a díszdoktori címet, akik általában több évtizedes, gyümölcsöző kapcsolatban állnak az ELTE-vel. Az idei év új díszdoktorai: Johannes Hahn, a Münsteri Egyetem professzora; John T. Jost, a New York-i Egyetem professzora; Francisco Pina Polo, a Zaragozai Egyetem professzora; Andreas Voßkuhle, az Albert Ludwigs Egyetem Freiburg professzora.

ÉLETRAJZOK

Tausz Katalin 1979-ben szerzett szociológusi diplomát, 1978-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója. 1997–2011 között a Szociálpolitika Tanszék vezetőjeként tevékenykedett, 2009 és 2015 között a Társadalomtudományi Kar dékánja volt. 2015-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Kutatási területe a szociálpolitika, azon belül is kiemelten foglalkozik a társadalmi egyenlőtlenségekkel, a hátrányos helyzetűek megsegítésével és társadalmi integrációjával, a fogyatékossággal élő emberek helyzetével, valamint a szociális ellátórendszer működésével. Különösen kiemelkedő a szegénység, azon belül a gyermekszegénység okainak feltárásában és kezelési lehetőségeinek kutatásában végzett tevékenysége. Oktatói munkája jelentősen hatott a fiatal generáció társadalomtudósainak képzésére, a gyermekszegénység és az egyenlőtlenség elleni harcra. 2016–2019 között az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány gyermekjogi igazgatója volt.

Johannes Hahn a Münsteri Egyetem ókortörténet professzora. Kutatási területe a római császárkor, a késő antikvitás kultúr-, vallás- és társadalomtörténete. A vallástörténeten belül a zsidóság és a kora kereszténység története játszik műveiben meghatározó szerepet. Másik súlyponti területe a korai hellenizmus a Földközi-tenger keleti medencéjében, valamint az antik orvostörténet. Filozófiát, történelmet és régészetet tanult a Müncheni, Heidelbergi és az Oxfordi Egyetemen. 1986-ban Heidelbergben doktorált Alföldy Géza hallgatójaként, majd az ő tanszékén kapott állást, innen habilitációja után már egyetemi tanárként a Münsteri Egyetemre távozott. Egyik kiadója a Studien und Texte zu Antike und Christentum, a Historische Studien és a Religions in the Graeco-Roman World című nemzetközi könyvsorozatoknak. Több szállal kötődik Magyarországhoz és az ELTE-hez, Münsterben az Erasmus-kapcsolatrendszer életbe lépése előtt számos budapesti diákot és egyetemi kollégát látott vendégül, gyakran tartott előadásokat az ELTE Régészeti Intézetében, 2015-ben pedig vendégprofesszorként tartózkodott Budapesten.

John T. Jost a ma elő egyik legismertebb, legtöbbet publikáló és leginkább meghatározó politikai pszichológus a világon. 1989-ben a Duke Egyetemen szerezte meg a diplomáját pszichológiából, majd 1995-ben a PhD-fokozatát a Yale Egyetemen. 2008 óta a New York University professzora. 5 könyv és közel 400 publikáció szerzője, hivatkozásai meghaladják a 40.000-et. A rendszerigazolás-elmélet kidolgozója, amely szerint az emberek motiváltak arra, hogy megvédjék, kimagyarázzák és fenntartsák az aktuális társadalmi, gazdasági és politikai rendszert a saját biztonságérzetük érdekében. Legtöbbet hivatkozott tanulmánya a politikai konzervativizmust meghatározó motivált megismerés folyamatait tárja fel. 2010 óta dolgozik szoros együttműködésben az ELTE Szociálpszichológia Tanszék munkatársaival, melyből több közös publikáció is született, és többször tartott vendégelőadást a PPK-n. A vele való intenzív kooperáció nagyban segíti a kar és a szociálpszichológiai szakterület fejlődését, nemzetközi együttműködéseit.

Francisco Pina Polo a Zaragozai Egyetem Ókortudományi Tanszékének professzora. A római köztársaságkor késői időszaka történetének, a politikai gyakorlat és politikai intézményrendszerek működésének, a nép előtt fellépő szónokok szerepének nemzetközileg is elismert kutatója. Egyike a spanyolországi ókortudományban csak “Zaragozai Iskola” néven elhíresült ókortudós műhely tagjainak. 1988-ban szerzett PhD-fokozatot a Zaragozai Egyetemen. Pályája kezdete óta nemcsak hogy rendszeresen publikálta tanulmányait és könyveit a spanyolon kívül német és angol nyelven, de rangos konferenciák előadója, ösztöndíjasként, kutató- és vendégprofesszorként gyakran tartózkodott a világ nagy ókortudományi műhelyeiben is. 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2016-ban az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének vendégprofesszora volt. A bilaterális Eramus-kapcsolatoknak köszönhetően rendszeresen jöttek zaragozai hallgatók az ELTE-re, illetve kaptak meghívást hallgatóink egy-egy szemeszterre Zaragozába.

Andreas Voßkuhle Münchenben és Bayreuthban végezte jogi tanulmányait. 1999 óta a Freiburgi Albert Ludwig Egyetem Jogi Karának professzora, 2004–2006 között a Kar dékánja volt. 2007 óta a Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémia rendes tagja, ekkor választották meg – a valaha volt legfiatalabb professzorként – az Albert Ludwig Egyetem rektorává is. 2008-ban a Német Szövetségi Alkotmánybíróság tagjává, egyben alelnökévé választották, 2010 és 2020 között – szintén a valaha volt legfiatalabbként – a testület elnöke volt. Szakmai munkássága a közjog számos területére kiterjed, alkotmányjogi, közigazgatási jogi és közigazgatástudományi, valamint jogfilozófiai témákban egyaránt magas színvonalon publikál. A német közigazgatástudomány megújítását célzó tudományos folyamat egyik kulcsszereplője, a német alkotmányjogtudomány fejlődésének is meghatározó alakja. Alkotmánybíróvá választása óta az alkotmányos párbeszéd fő motorja. A magyar alkotmánybíráskodás fejlesztése ügyében is mindig elkötelezett volt, szoros szakmai kapcsolatban állt és áll továbbra is az Alkotmánybírósággal.

Letölthető, kétnyelvű Pázmány-napi kiadvány